A történet előzménye, hogy Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor és Meltzl Hugó, a szászrégeni német ajkú irodalomtörténész Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok (Acta Comparationis Litterarum Universarum címmel) néven irodalomtudományi folyóiratot alapítottak, amely 1877–1888 között jelent meg Kolozsvárott. A kiadvány az összehasonlító irodalomtudomány első magyarországi lapja volt, amely magyarul, angolul, franciául, németül, olaszul és spanyolul is megjelent. Az eddigiek már önmagukban elegendőek arra, hogy mi, erdélyi magyarok büszkeséggel emlegessük az említett lapot.
Mindezek mellett a kiadvány azzal biztosított örök helyet magának az egyetemes és a magyar irodalomtörténetben, hogy a hasábjain jelent meg először (1880) Petőfi verse kínai fordításban. Egészen pontosan a Reszket a bokor, mert… című Petőfi költeményt fordították át hozzáértők klasszikus kínai nyelvre. A fordítás Wilhelm Schott, a Berlini egyetem orientalista, sinológus tudósának nevéhez fűződik, aki kínaiul, törökül, japánul is jól tudott, mindezek mellett pedig a magyar nyelv igazi rajongója volt.
„A magyar nyelvben olyan üde, gyermeki természetszemlélet él, hogy előre nem is sejthető fejlődés csírái rejtőznek benne. Sok szép lágy mássalhangzója van. Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyitottságra, szóval a próza minden nemére” – írta Schott 1840-ban.
A nyomdába kerülés előtt Tsen Ki-tong, a kínai császárság berlini nagykövetségének egyik rendkívüli műveltséggel rendelkező munkatársa csiszolgatta a német tudós fordítását, kettejük munkájának köszönhetően került a kolozsvári szerkesztőséghez a vers kínai átirata.
Li Zhen Árpád, a neves műfordító és Petőfi-kutató elmondása szerint Wilhelm Schott és Tsen Ki-tong kínai karakterekkel megírt fordítást küldött Kolozsvárra, a lapban végül latin betűkre átírt verzió jelent meg. Li Zhen Árpád szerint vélhetően azért történt meg a csere, mivel akkoriban sem a szerkesztőség, sem a nyomda nem rendelkezett kínai írásjegykészlettel.
– 2014-ben aztán ezt az 1880-as kínai fordítást sikeresen átültették kínai karakterekre is – meséli Árpád.
A kínai irodalmár a Székely Citrom megkeresésére elmondta azt is, hogy Dr. Szun Jat-Szen, a köztársasági Kína alapítójának 1915-ös esküvőjén menyasszonyával Szung Csing-linggel (később a Kínai Népköztárság tiszteletbeli elnöke) együtt szavalta Petőfi Te a tavaszt szereted című versének angol nyelvű változatát. Li Zhen Árpád hozzáteszi, hogy a vers erdélyi vonatkozása az, hogy Petőfi Szatmáron vetette pappírra 1846-ban. A Szabadság, szerelem című mottóverset gyakorlatilag mindenki ismeri Kínában, népszerűségére jellemző, hogy a többség azt hiszi, hogy kínai versről van szó, mivel stílusában nagyon hasonló a kínai versekhez. A Szabadság, szerelem után a szintén partiumi keltezésű, Lennék én folyóvíz című Petőfi vers áll az ismertségi lista élén.
Számtalan apró kapcsolódási pont, amelyek Erdélyt Petőfi kínai sikeréhez fűzik. A történet persze ennél sokkal bőségesebb és izgalmasabb. Li Zhen Árpád Petőfi kínai sikerének avatott kutatója, aki a történet erdélyi vonatkozásai mellett elmesélte, hogy a magyar költő versei már a XX. század legelején ismertté váltak a kínai közönség előtt. Az első kínai írásjegyekkel közölt Petőfi-fordítás Csou Cozsen (Zhou Zuoren) író nevéhez fűződik, amely 1907-ben készült. Kína akkori társadalmi viszonyaira jellemző, hogy a mű nem Kínában, hanem Tokióban jelent meg, a helyi, kínai nyelvű Tienji Pao (Mennyei Igazságosság) című folyóiratban. A lap szellemiségéhez közel állt Petőfi forradalmi karaktere, a kínai nemzet ugyanis ekkoriban saját szabadságáért és a monarchia megdöntéséért harcolt.
Petőfi Sándort végül nem Csou Cozsen, hanem Baj Mang és Lu Hszün tette igazán ismertté. A két kínai irodalmárnak köszönhetően több fordítás és elemzés is napvilágot látott Sanghajban. Li Zhen elmesélése szerint Bai Mang elsőként Petőfi életrajzát fordította kínai nyelvre, amelyet 1929 májusban elküldött Lu Xunnak, a széles körben ismert és népszerű irodalmárnak, aki saját lapját, az Áradatot szerkesztette akkoriban.
– Lu Xun ismerte és szerette Petőfi költészetét, örömmel vette a fiatal költő fordításait, az életrajz fordítását azonban „nagyon ridegnek” tartotta önmagában, ezért végül kilenc rövidebb Petőfi-vers mellett adták közre az Áradatban, a lap 1929 decemberi számában – meséli Árpád.
„Ezeket a rövid verseket az életem rendkívül nyugtalan körülményei között, kemény szívérzelemmel fordítottam le. (…) Ha majd rendeződik az életem, akkor Petőfi verseinek fordításaiból összeállítok egy valódi kötetet, és Kínának ajánlom fel.” – írta Bai Mang a Lu Xunnak küldött köszönőlevelében. A fiatal irodalmár történte azonban hamarosan drámai fordulatot vett. Bai Mangot több társával együtt 1931 februárjában kivégezték. A kötet végül nem készülhetett el Bai Mang korai halála miatt, azonban a fiatal forradalmár-irodalmár történetén keresztül egész Kína megismerte Petőfi nevét. A magyar költő története által pedig egy kicsit az erdélyi magyarságot is.
