Közhiteles dokumentumokkal, bírósági jegyzőkönyvvel és hangfelvételekkel is bizonyíthatóan
Sokan nem érti(te)k, hogy miért is kell ennyit foglalkozni egy polgári üggyel (túl azon, hogy a román bíróság kötelezett arra, hogy foglalkozzak vele!). Nem, nem bűnügy ez, ahogyan ez az egész levonult a haladár magyarországi médiában. Ez polgári ügy, így az “elítélték” kifejezés is értelmezhetetlen, legfeljebb “elmarasztalták” kifejezés fordulhatott volna elő, de mint tudjuk, haladárék nem Aladárék: azaz sz@rnak arra, hogy mi is a valóság és a tény. De vissza Parászka Borókához… Eleddig egyetlen és egyedüli vagyok, aki bizonyítani tudja (bírósági jegyzőkönyvvel, hangfelvételekkel és tanúkkal), hogy ez a libbant úgy hazudik, mint a vízfolyás. Bíróságon is, ahol azt azért tudni kell, hogy igazmondási kötelezettsége “csak” a tanúknak van: a felperesnek (Parászka) és az alperesnek (Szőke) nincs! De ezzel együtt a mi Borókánk
az alábbiakban hazudott:
Először, hazudott azzal kapcsolatban, hogy ő sosem állított/írt volna le olyant, hogy a csíkiak “állatok”. De, írt többet is Parászka Boróka nevezett cikkében: “Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb.” [Azóta törölték a manna.ro portálról, de a zinternet nem felejt, hál’ istennek.] Az eljáró bíró “hozzáértését” és “érdeklődését” az is bizonyítja/cáfolja, hogy miután Parászka letagadta, hogy ő bármikor is írt volna ilyent, nos, jóltájékozott bírónk gond nélkül intézett további két olyan (részemről érkezett) kérdést is Parászka Borókához, aminek előfeltétele éppen az volt, hogy Boróka állatoknak nevezte a csíkiakat: igaz-e, hogy a Transindex Citrom-díját kiérdemelte nevezett cikkel, illetve indult-e ellene eljárás több Csík környéki önkormányzat feljelentése nyomán a Diszkriminációellenes Tanácsnál!? Ha bírónkat érdekelte volna a valóság/igazság, akkor nyilván felfigyelt volna arra az apróságra, hogy ha nincs olyan nyilvánosan tett kijelentése Parászka Borókának, hogy a csíkiak állatok, akkor se Citrom-díj, se feljelentés nincs a Diszkriminációellenes Tanácsnál. Persze, balgaság alapvető logikai gondolkodást feltételezni egy olyan román anyanyelvű bíróról, aki arra büszke, hogy ő aztán magyarul egy kukkot sem tud, és fogalma sincs az erdélyi magyar, de a magyarországi közéleti-sajtó (v)iszonyokról se. [Bírónk azóta, köszöni szépen, éli nyugdíjas életét, hiszen rövid bírói pályafutását is a speciális nyugdíj reményében választotta. A mi szerencsétlenségünk, hogy éppen Székelyudvarhelyen írta ki magát a bírói gyakorlatból, de nem ez az első eset, hogy a szakma “amatőrje” gyakorol(hat) “jogszolgáltatást” nálunkfelé.]
Másodszor, hazudott Parászka Boróka azzal kapcsolatban is, miszerint ő “letiltotta” volna a Mandinert (mandiner.hu-t) saját Facebookos tartalmai közléséről/átvételéről. Nem, semmi ilyent nem tett Parászka Boróka, nem is tenne (ép ésszel), hiszen agymenéseinek éppen a Mandineres szemlézés ad publicitást.
Harmadszor pedig, akkor is hazudott (immár a bírósági eljárásra utalva, egy Facebook-bejegyzésében), amikor azt állította, hogy miattam (az alperes nyelvtudása miatt) kellett fordítót igénybe venni a tárgyaláson. (Mellesleg jogom van az anyanyelvi eljáráshoz!) Ezzel szemben az igazság az, hogy Parászka Boróka egyik tanúja beszélt olyan gyatrán románul, hogy bírói javaslatra, mindkét fél beleegyezésével rendelték el fordító jelenlétét azzal, hogy nevezett tanú megismétli vallomását, immár fordítói segítséggel, a következő tárgyalási napon.
Miért fontos ezt így, hangfelvételekkel együtt leírni, közzé tenni? Mert ezennel bizonyított hogy Parászka Boróka bíróság előtt is képes hazudni, tehát bárminemű (tény)állítását érdemes megkérdőjelezni. Nem kell egyebet tennie annak, kit a sors összehoz ezzel a libbanttal, hogy veszi a fáradtságot, s a Parászka kontra Szőke ügy jegyzőkönyveit és hangfelvételeit átlapozza, meghallgatja.
Végezetül pedig nyugi van. Van “fellebbezés”, azaz ún. felfolyamodvány is a bírósági eljárással kapcsolatban, és az Európai Emberi Jogi Bíróságig megy az ügy. Miért is? Mert a végére kell járni annak, hogy miközben egy Facebook-bejegyzés arról szól, hogy bármilyen hülye is legyen egy erdélyi magyar libbant, véleményének helye van az erdélyi magyar nyilvánosságban, ennek ellenére a kontextusból kiragadott [valóban szerencsétlen] kifejezés miatt (“agyonverni sem érdemes, de megérdemelné”) hoz elmarasztaló határozatot a román bíróság, ráadásul úgy, hogy minden (fizikailag is) a román országhatárokon kívül zajlott (a Facebook ír, a bejegyzés nyelve magyar, fizikailag Magyarországon keletkezett, és a rá született reakciók 99 százaléka is a magyarországi médiában látott napvilágot). Arról nem is beszélve, hogy a felperes Parászka Boróka ügyvédje “politikai” értelemben sem/nem semleges (Hargita megye USR-s prefektusjelöltje volt), az egész eljárásra az éppen tomboló magyarországi parlamenti választások hajrájában került sor, és a keresetben olyant is képesek voltak megfogalmazni, hogy az “Orbán rezsim ügynöke” lennék. Elvileg elvonatkoztatnék ettől (hogy egy ügyvédnek politikai kapcsolatai/ambíciói is vannak), na de Romániában/Székelyföldön? Ne vicceljünk…
Nem a személy a lényeg, hanem a jelenség
Parászka Boróka nem lényeges. Jól elfér agymenéseivel az erdélyi magyar (média)elit állatkertjében. Ha profilozni kellene, akkor viszonylagos intelligenciája jól be- és átjárhatóvá tette/teszi számára a magyar(országi) belpolitika és ellenzék köldöknéző visszhangbuborékjait, melyek létezésének legitimációját éppen a FIDESZ adja: az “ilyen” csak addig létezik, amíg FIDESZ(-kormány) van, utána haszontalanná válik, ki is fog kopni a mai ellenzéki, a majdani kormánykórusból, mert funkciója csak addig van/lehet, amíg egy erdélyi FIDESZ-ellenes, a jelenlegi ellenzékkel (világ)nézetében azonos(ítható) “bevándorlóként” viselkedik, és alamizsnáért kompenzál. Az életet jelentő juttatás azonban nem csak anyagi számára, hanem szellemi is, sikerélményt és elismerést kap [nagyrészt magyarországi] “sajátjaitól”, s különösebben az sem zavarja, hogy valamiféle párhuzamos valóságban sütkérezik/sügérkedik. Amit viszont nem lehet megengedni, elfogadni az ilyen funkcionális hittérítőktől (tekintsünk rá bomlasztóként vagy “prófétaként”) az az, hogy természetük okán mindenen és mindenkin képesek átgázolni, a tények nem igazán zavarják, néhány lájkért képesek akkor is hazudni, ha hallgatnak.
A fentieket érdemes végiggondolni, mielőtt az orákulum Parászka Borókában, illetve ebben a röhejes bírósági eljárásban elmélyednél.
Hallgassátok a bírósági hangfelvételeket ugyanolyan ömlesztett formában, és ugyanolyan minősíthetetlen minőségben, ahogyan azt rendelkezésemre bocsájtotta az udvarhelyi bíróság.
