Nem fél a kényes kérdésektől... Gálfi Árpád (így) beszél(t)
– Szőke László: Kezdjük személyes kérdéssel. Itt a ciklus vége fele az érdekelne, hogy melyek azok a dolgok, amelyek éppen foglalkoztatják, nyilván a polgármesteri tisztségből adódó munka szempontjából. Hogy érzi most magát Gálfi Árpád polgármester a bőrében?
– Gálfi Árpád: Jól. Ami a legfontosabb, hogy egészségileg rendben vagyok. És minthogy nem a ciklus vége fele vagyunk, hanem a felén csak kicsivel túl, a hátralévő időszakban is bőven van tennivaló, elvégzendő feladat. És ez is jó.
– Szőke László: Most is ugyanolyan sok időt tölt a polgármesteri hivatalban? Tudomásom szerint késő estig bent szokott maradni a munkahelyén…
– Gálfi Árpád: Sokszor késő délutánig is kinyúlik a munka, mert napközben is sok az intézendő probléma, egyeztetés a tervezőkkel, kivitelezőkkel, a kollégákkal. Minden nap úgy megyek haza, hogy az asztalomon ne maradjon aláíratlan akta, ez az egyik feltétele annak, hogy a munkatársaim másnap tudják folytatni a munkájukat. Az első kérdése ki nem mondott részére csak azt tudom mondani: más tevékenységet nem folytatok.
2016 óta kimondottan csak a polgármesteri feladatokra, a város dolgaira koncentrálok. Nincs egyesületem, alapítványom, nincsen semmiféle más mellékfoglalkozásom.
– Szőke László: Sikerült bejegyezni egy pártot is… Nincsen tisztsége ott, vagy ezzel nincs teendő?
– Gálfi Árpád: A pártot 2020-ban jegyeztük be, a választások után. Ezután kell megválasztani az elnökségét, a cenzorbizottságot, megszervezni a könyvelőséget, tehát az adminisztratív feladatok elvégzése még hátra van. Nekem csak az alapító okiratok aláírása volt a feladatom. Hárman alapítottuk, saját, hangsúlyozni szeretném csak saját forrásból! A pártot székelyudvarhelyi pártként hoztuk létre, és nem akarjuk területileg kiterjeszteni, annak ellenére, hogy ezt többen javasolták.
– Szőke László: De mondhatjuk: akkor megvan a szervezet, melynek színeiben indulhat, sőt, önkormányzati testületi listát is állíthat…
– Gálfi Árpád: Természetesen, ez egy hivatalosan bejegyzett párt, tehát indulhat majd a 2024-es választásokon.
– Szőke László: Térjünk a 2023-as évre. Ugye, nem sokkal vagyunk a költségvetés megszavazása után. Hogy látja, milyen ez a költségvetés, és melyek azok a területek, ahol hasznos és használható lesz a ’23-as költségvetés? (És nem marad pénz a városkasszában, például…)
Folytatás a következő oldalon
Folytatás az előző oldalról
– Gálfi Árpád: 2016-tól feltérképeztük, hogy milyen lehetőségeink vannak. A tisztázatlan jogi és vagyoni kérdéseket 2017-ben részben sikerült megoldani, ami ahhoz kellett, hogy egyáltalán le tudjunk adni pályázatokat. Így sikerült – nagy hajrában – 13 uniós pályázatot megnyerni a 2013-2020-as pályázati ciklusban. Megyei jogú városként, de nem megyeközpontként a legtöbb sikeres projektet nyertük a középrégió hat megyéje közül az említett időszakban. Pályázni sem volt egyszerű, hiszen nagyon foghíjas vagyoni leltárat örököltünk – utcák, utak, épületek nem voltak a város tulajdonában –, de amikor már lehetett, akkor minél több pályázatot adtunk le és nyertünk. Azonban a megnyert pályázatok gyors megvalósítása sem egyszerű, ezért is ér sokszor – néha kifejezetten kaján – kritika a késlekedésért.
Csak néhány példa: a szombatfalvi idősek nappali foglakoztatója, a Bethlen Gábor iskola tornaterme, a Bányai János szakközépiskola rehabilitálása, a csereháti csillagvizsgáló környezete, a kisiparos inkubátorház. A legnagyobb értékű programok a mobilitási projektek és a Székelytámadt vár rehabilitációja. A pandémia és az infláció miatt többször is meg kellett hirdetni a közbeszerzéseket, és valóban van egy másfél éves csúszásunk néhány projekt esetében, de minden szerződésünk még érvényben van, és haladunk a megvalósítás felé. A Rákóczi út felújításának kivitelezése már jól halad és egyre jobban látszik, hogy mi a célunk vele, és a napokban írtuk alá a nagy mobilitási projekt kivitelezését és a Vár rehabilitációs programjának szerződését is.
A vár felújításra vár…
Számokban kifejezve: eddig több mint 31 millió euróra írtunk alá szerződést Gyulafehérváron, 14 millió lejt nyertünk az Anghel Saligny programban (amiből többek közt meg fog újulni a Kisköved tér), a helyreállítási alapból (PNRR) már több mint 12 pályázatot nyertünk, és van 3 sikeres projektünk a Környezetvédelmi Alapnál is.
– Szőke László: Anélkül, hogy nagyon elmélyednénk a Vár-projektben, megvan-e, meglesz-e minden feltétele annak, hogy el lehessen indítani? A tulajdonjogi viszonyok rendezve vannak ahhoz, hogy megvalósulhasson a program?
– Gálfi Árpád: A Vár kérdésénél igazából azt kell megérteni, hogy 30 év után végre esélyünk van megmenteni az enyészettől és célunk használható tereket is létrehozni. Ezért hozzá kell férnünk a várfalakhoz, és az iskola élete sem lesz könnyű a következő időszakban. A közös cél jobb megismerése érdekében a napokban (március 28-án) szerveztünk találkozót az érintettekkel, és bízom abban, hogy van megoldás, hiszen kézzel írott beleegyező nyilatkozatokat már kaptunk a várfal körül ingatlannal rendelkezőktől.
– Szőke László: Követve az Ön kommunikációját, ügyeit, a bizalmi kérdés gyakran felmerül. Vagy az, hogy Önben nem bíznak, vagy fordítva, Ön nem bízik bizonyos szereplőkben. Hogy látja az Ön körül kialakult hangulatot, illetve a munkatársak, az érintett szervezetek, pártok, vállalkozók mennyire érdekeltek abban, hogy sikerrel hajthassa végre elképzeléseit?
– Gálfi Árpád: Kényes kérdés, de a kényes kérdéseket sem akarom megkerülni. Én úgy gondolom, és meggyőződéssel állítom, hogy mindaz a cél, amit kitűztem, kitűztünk, akár 2016–2020 közötti, akár a 2020 utáni időszakban, azok a város és a közösségünk érdekét szolgálják. Többször előfordult, hogy kerülő utakon ellendrukkerek próbáltak keresztbe tenni, akadályozni a ’minél rosszabb, annál jobb’ elve mentén.
Ennek egyik formája volt az, ahogy többen felálltak mellőlem, és közülük (is) többen próbálkoztak azzal, hogy rávegyenek engem is a lemondásra. Hosszútávfutó vagyok, amit elkezdtem, azt befejezem, amit vállaltam, azt végigviszem. A választók bizalmával nem éltem vissza és nem is fogok, ezért kaptam tőlük másodszor is mandátumot. Akik pedig félúton meg- vagy félreálltak, azok magukra vessenek.
– Szőke László: Az RMDSZ részéről szinte minden tanácsülésen elhangzik ez a „felkérés” a lemondásra. És nem biztos, hogy csak tőlük…
– Gálfi Árpád: Persze, de nem csak az RMDSZ-frakció részéről, hanem mint mondtam, a Szabad Emberek Pártja (POL) részéről is. Igaz, csak bizonyos önkormányzati képviselők kérték-kérik ezt.
– Szőke László: De nem zavarja Önt, hogy többen lemondatnák?
– Gálfi Árpád: Az biztos, hogy jól nem esik, de teljesíteni a megbízást, amit kaptam a választóktól, fontosabb, mint az, hogy én hogy érzem magam.
– Szőke László: Hogy élte meg a szakítást Pál Dénessel?
– Gálfi Árpád: 2020-ban – családom támogatásával – döntést hoztam, hogy vállalom a tisztséget, és a feladatot végig kell vinni akkor is, ha közben érnek támadások.
Az nem munka, hogy ciklus közepén meghátrálunk, mert „kellemetlen” az együttműködés. Tudomásul kell venni, hogy a közigazgatás nem magánvállalkozói környezetet jelent, sokkal kötöttebbek és nehézkesebbek a döntéshozói-végrehajtási körülmények.
– Szőke László: Tehát lehet azt mondani, hogy a Pál Dénes és köre túl lassúnak és nehézkesnek ítélte meg a polgármester vagy a hivatal munkáját?
– Gálfi Árpád: Biztos, hogy többek között ez is benne van. mert többször volt erről beszélgetésünk. De ők is, ahogy én is, tettek egy ígéretet a városlakóknak, ami alapján kaptak egy nagyon erős, közel kétharmados felhatalmazást. Ennek fényében szerintem nem adhatták volna fel ilyen könnyen. Sőt a segítségként küldött embereket is kivették mellőlem a napi munkából. De engem nem olyan fából faragtak, nem adom fel, és a mandátumom végén kell majd meghúzni a vonalat, értékelni azt, hogy mennyire voltam eredményes.
– Szőke László: Beszélnek arról is, hogy elszigetelődött, magára maradt. Hogy személyéből adódóan sem a magyarországi, sem a bukaresti forrásokhoz nem igazán férhet hozzá. Feltehetően Szász Jenőnek is lehetett ebben szerepe. Ön szerint?
– Gálfi Árpád: Első körben vegyük a bukaresti szálat. Még a néhai Verestóy Attila szenátorral tudtunk együtt dolgozni a városért, sikerült pályázati pénzeket is elérni. Nem igaz tehát, hogy Székelyudvarhely kiesett volna Bukarest „kegyeiből”, hiszen akkor is és ma is érkeznek pénzek a román kormány programjai révén, említettem korábban az Anghel Saligni és a helyreállítási (PNNR) programokat.
A helyi RMDSZ egy egészen más kérdés. Amikor a POL frakcióval megjelentek az együttműködési zavarok, akkor felkértem az RMDSZ-t, hogy a városért, a közösségért tegyünk együtt, közösen. Felajánlottam, hogy töltsék be ők az alpolgármesteri és a városmenedzseri tisztséget, még az igazgatói állásokba is elfogadtam volna az ő személyi javaslataikat. Erre az volt a válasz, hogy a csapatot én választottam, én építettem, nem akarnak részt vállalni így a felelősségben, ők 2024-re készülnek. Nem volt mit tennem, tudomásul vettem.
A budapesti szálról azt tudom mondani, hogy egy időben sokan mondták, Székelyudvarhely mindenből kimaradt, hogy nem jönnek Udvarhelyre magyar támogatások. 2019-ig semmiféle problémám nem volt, nem is adtam rá okot, sőt, úgy gondolom, hogy a magyar kormány segítségére voltam, gondoljunk csak a hulladéklerakó ügyére…
– Szőke László: Két olyan ügy van, melynek apropóján állítják, hogy Ön szembement a magyar kormánnyal. Az egyik a hulladéklerakó és hulladékszállítási vállalat, a másik az azóta távozott vízszolgáltató (Aqua Nova) ügye…
– Gálfi Árpád: Én úgy gondolom, hogy a hulladékkezelés kérdésében teljes mértékben a közösségünk érdekében jártunk el: már nem hozzák ide az ország szemetét, és nem folyik a csurgaléklé a nyakunkba. És úgy gondolom, a magyar kormánynak is jó. Már önmagában egy nagy lépés a jövőnk, gyermekeink, unokáink szempontjából.
Aztán az is fontos, hogy rendbe tettük a hulladéklerakó működésének jogi kereteit, most legálisan működik a cekendi létesítmény, ami szintén jó a magyar befektetőnek is. És ez különösen fontos annak fényében, hogy a Hargita megyei önkormányzat hosszú évek óta nem tudott előre jutni a gyergyóremetei megyei lerakóval, tehát a cekendi az egyetlen a megyében.
A távozott közműszolgáltató, az Aqua Nova kérdésében pedig az álláspontunk az, hogy amennyiben az összeget, amit követelnek, az 5 millió eurót valóban befektették – amit jelen pillanatban nem látunk –, akkor azt Székelyudvarhely megtéríti. Ezt minden tisztességes esetben szükséges igazolni, de dokumentumok helyett csak pert kaptunk a nyakunkba.
Amúgy meg hiába mondják a rossz nyelvek, hogy Székelyudvarhelyre nem jönnek magyarországi támogatások, mert jönnek: a Tamási Áron Gimnázium teljes megújulása, majd ennek az általános iskolája, a Kicsi Gimi teljes rehabilitációja szintén a magyar kormány támogatásából történt. Mint ahogy a központi református templom teljes megújulása is ennek köszönhető. De hosszú a sor és még bővül, mert épül a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium új épülete és új bentlakás is lesz az Európa Hotel helyén. Vagy a nemlátók iskolaépületének megvásárlása is az Ikos területén. És nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, mert nem személyes érdem, hogy ezek a beruházások történnek, de a címzett a város. És ez a lényeg: az, hogy a város nincs karanténban politikai okokból, ahogy azt sokan szeretnék beállítani. Aztán az, hogy valaki külön hódolatot vár el egy támogatásért, ami nem is az ő pénze, az legyen a személyes problémája. Kató Béla püspök úr, aki a város régóta legnagyobb iskolafejlesztését hozta nekünk, biztosan mondhatom, nem ilyen ember.
– Szőke László: Friss eset, amivel szintén támadni lehet Önt, a tanítóképző feliratának megváltoztatása Dan Tanasă kérésére, illetve a román ajkú városmenedzser kinevezése…
– Gálfi Árpád: A felirat ügyében megnéztük a precedenseket, mik történtek az elmúlt években. Székely-
udvarhely főjegyzője volt hasonló helyzetben még az idejövetele előtt: Szentegyházán voltak hasonló perek, melyeket elveszítettek.
De mondhatom a legfrisseb példát is, a sepsiszentgyörgyit, ahol öt év után vesztették el a pert, alul kellett helyezni a színház szót. Korábban Csíkszeredában kellett félbevágni az utcanévtáblákat, mert a magyar a román alá kellett kerüljön
Úgy láttuk, értelmetlen perelni, fölösleges pénzkidobás lenne. Ezt a csatát valamikor a törvényhozásban, a parlamentben veszítettük el, és ott is kell helyrehozni. A bíróságon nem lehet. Úgy gondolom, hogy kiállok ott, ahol kell és ahol lehet, hiszen kilenc bírósági perem volt-van a március 15-i és az október 23-i ünnepségek kapcsán a nemzeti jelképek használata miatt. Igaz, idén még nem bírságolt ezért a prefektus…
Ezeket a pereket végigvittük, végigvisszük, de a magyar feliratú táblák helyének kérdésben nem láttuk értelmét. Persze, volt, aki azt mondta: nem baj, ha vesztes ügy lesz, mutasd meg, hogy magyar vagy. Nem attól vagyok magyar, hogy vesztes ügyekre pazarlom az energiánkat. Eleve vesztes csatába nem szabad belevinni a csapatot. Persze nem szabad feladni, de jobb eszközöket, helyzeteket kell keresni.
A városmenedzser kérdése: Albert Sándor korábbi kollégánk távozása után meghirdettük a tisztséget, de nem jelentkezett senki. Ha nem, hát nem. Nekünk menni kell előre, és gondolom, hogy nemzetiségtől függetlenül egy olyan szakembert sikerült idehoznunk, aki a következő időszakban a várost érdemben tudja segíteni a beruházások, a fejlesztéwsek terén. Az uniós pályázatokon kívül 43 beruházási projektnél tartunk, amelyek megvalósításaihoz szakemberekre van szükség. Meg kell erősítenünk a beruházási és a fejlesztési osztályt, nemcsak a jelen helyzetre kell gondolnunk, hanem 2023-2027 közötti pályázati időszakra is, mert nem akarunk lemaradni a lehetőségekről.
– Szőke László: Záró kérdés. Úgy tűnik, hogy 2024-ben is pályázni akar a polgármesteri tisztségre. Nem tévedek, ugye?
– Gálfi Árpád: Nagyon sokan tették föl ezt a kérdést az elmúlt időszakban. Én ezelőtt egy-két évvel is, ma is azt tudom mondani, hogy van egy megbízatásom, amit 2020-ban vállaltam, közösen egy csapattal. Ennek a csapatnak egy része félreállt, de én itt vagyok, dolgozom. Eleget akarok tenni annak, amit vállaltam, a munkatársaimmal együtt, azokkal a szakemberekkel, akik akarnak és tudnak dolgozni.
Úgy gondolom, hogy a 2024-es indulásomat alapos mérlegelés kell megelőzze, végleges döntést majd azt követően kell hoznom, nem jelenleg, félidőben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kizárom az újból indulás lehetőségét…
