Üzenetküldés




    FőoldalVÉLeMÉNYMi, székelyek, akkor is hazudunk [magunknak], ha alszunk — mondja költőnk

    Mi, székelyek, akkor is hazudunk [magunknak], ha alszunk — mondja költőnk

    Nem minden az, aminek látszik... (FORRÁS: EGYED UFÓ ZOLTÁN)

    Az alábbi vitairat egy valódi költőnek adott válasz, illetve nem is, hiszen inkább csak arra reakció, amit sikerült kiszuszakolnia magából az uh[pont]ro online felületén, mégpedig három részben.

    Gondban vagyok, hiszen akkor, amikor felteszem a kérdést, hogy vajon mire is gondolt itt-ott a költő, akkor nem a hús-vér költőre gondolok, hanem csak a szerző (aki mellesleg költő) szövegére. Ugyanis a szöveg éli saját életét, függetlenül attól, hogy szerzője mit csinál az illemhelyén — esetünkben az uh[pont]ro-n… (Linkre mutató QR-kód a cikk végén!)

    Figyelmeztetés: Soha, de soha ne olvass el olyan [magyar nyelvű] szöveget, mely tobzódik a latin-ógörög-kínai szavakban és kifejezésekben. Az ilyen költőnek olyan a viszonya a tartalommal és az üzenettel, mint a saját kezével — a paplan alatt. Nyilvános önélveztetést folytat.

    Borbély András-ról született Wikipédia szócikk, nem úgy, mint rólam. Innen is látszik, hogy ő valaki, én/mi meg senki(k), amiért elnézést kérek az összes másik senkitől, akinek szintén van/lehet szócikke a Wikipédián. Szóval, szerzőnk szült egy három részes folytatásos kisregényt székely szent Udvarhely közösségmentő oldalán, az uh[pont]ro-n. Bár szövegértésből biztos csehül állok, ez a kiseposz azért született, mert vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy vajon ezzel/azzal a sorozattal mit is akart a „költő”, no meg az illem helye, azaz az uh[pont]ro!? Mert zagyvaság mellett alig találunk valamit a terjedelmes ömlengésben a latin-ógörög-kínai szavak mögötti vesszőn kívül. Persze, tévedhetek…

    De térjünk csak rá a „műre”, ami valódi mű-alkotás, értsd: nem szól semmiről, kivéve azt, hogy a székelyek önképe valamiféle utópisztikus, nemlétező történelmi való(tlan)ságra épül, azaz még a történelmi emlékezetünkben is hazudunk — magunknak; illetve, költőnknek azt is sikerül beidézni egy korán(el)halt, életműben így már kiteljesedni nem tudó kolozsvári filozófus (Bretter György) munkájából, hogy a „székelyek kétely nélküli, tehát vegetatív népek” — többek között.

    Idézet jön: „Bretter György Temetés Zsögödön című szövege talán az egyetlen részben filozófiai szöveg a székelységről. Részben, mert másfelől nézőpontja, amint Szilágyi Júlia is kiemelte, antropológiai. Sűrített olvasatunk a következő: a szöveg egy háromszoros értékmegvonást érvényesít a székelységgel szemben, hogy ezáltal konstruálja meg a székelység új, antropologizált képét, amely többé-kevésbé ma is meghatározza az Erdélyen belüli és kívüli székelység-szemléletet, sőt önszemléletet.” (Borbély András, Székelyföld dialektikája 3: A belső másik — uh[pont]ro, 2023.08.08.)

    Várjál, tovább is van: „Ez a különös nép [a székelyek – szerk.] egy olyan szubjektivitás hordozója, ha egyáltalán lehet ezt szubjektivitásnak nevezni, amely a körülötte lévő világhoz csak az önfenntartás által megkövetelt vegetatív reflexek szintjén viszonyul, hitvilága egyfajta „természetvalláson”, az ember naturalizálásán és a természet humanizálásán alapul, mely nélkülözi a transzcendenciát és a metafizikát, végül saját reális történetének elsajátítása helyett egy mitikus illúziót teremt önmagáról.” (Borbély András, Székelyföld dialektikája 3: A belső másik — uh[pont]ro, 2023.08.08.)

    Na most, mit is sikerült költőnknek megfogalmaznia vagy megfogalmaztatnia (segítségül hívott „filozófusával”)? Hogy a székely eszik, iszik, sz@rik, s talán szaporodik, valamint azt, hogy nélkülözzük, mindig is nélkülöztük a transzcendenciát és metafizikát. Röviden. Aztaqrva…

    És íme a kritikánk, ami megmutatja, hogy miért teljesen értelmetlen ez az egész. A vegetatív életforma nélkülöz minden kultúrát, sőt, még a darwini elmélettel is magyarázhatóan: minden élőlény táplálkozik, ürít és szaporodik. Ehhez le se kell mászni a fáról! Ja, hogy költőnk szerint van székely vegetációs életforma, nos, erről nem tehetünk. Hogy hülye szegény. Reményeink szerint kinyomozza majd a majmok nyelvjárás-függő kultúráját. Is.

    De várjál, tovább is van; lásd transzcendencia-metafizika és a székelyek: mind a transzcendens, mind a metafizika felsőbbrendű filozófiai kategória, mint az etnikai dimenzió. Etnikai, kultúraelméleti, antropológiai(?) megközelítésben vizsgálni valaki(k) transzcendens és metafizikai tudatát/látását/létezését értelmetlen. Mert ez olyan, mint a sz@rás. Vagy van, vagy nincs, nem azzal függ össze, hogy milyen nyelvet és nyelven beszélsz, élsz, már bocsánat, de sz@rsz. A sz@rásnak ugyanis nincs nyelve. Sőt, túlmutat a történelmi-, idő- és kulturális dimenzión, ugyanis amióta ember(i lény) van, az — feltehetően — ugyanúgy sz@rik. Legfeljebb az változik, hogy hová (lásd angol WC). Csak szólunk…

     Ugye, a második hülyeségtől lapozunk az első hülyeség felé. Most jön az, hogy költőnk mit művel az ún. Bözödi György 1938-ban megjelent Székely bánja c. „kiváló” szociográfiájával. Egy, kiválónak nevezi, ami öreg hiba. Hiszen Bözödi „DEMOKRATIKUS ÉRTÉKEKET” kér számon az 1500-as évek mindennapjain. Értjük mi, hogy ’38-ban „dolga volt” Bözödinek, de a legbetegebb történetírás az, ha a mai értékfelfogást vetíted évszázadokkal korábbi időkre. Ne feledjük, 1500-ban a csonkítás, nyársba/karóba húzás, megvakítás bevett „demokratikus” gyakorlat volt a büntetésre. És akkor jön költőnk, Bözödivel egyetemben, s azt próbálja mondani, hogy szegény székelyek nemlétező történelmi emlékezetre építik identitásukat.  Nem csoda, hogy mind Tamási, mind Nyirő „kiröhögte” Bözödit…

    De nem ez a legszebb, hanem az, hogy szegény Bözödi egy 1978-as tévéinterjúban cáfolja mindazt, amit „kitűnő” szociográfiájában állít 1938-ban: hogy márpedig az ő szülőfalujában (Bözöd) minden székely család egyenlő volt…

    De vissza a közösségmentő és építő uh[pont]ro-ra. Ezzel az egész sorozattal mi azért foglalkoztunk, mert a magunk elcseszett, transzcendenciát nélkülöző felfogásunk ellenére is kíváncsiak voltunk, hogy vajon mi lehetett a cél, a költő és az illemhely (értsd uh[pont]ro) célja? Nem tudni. Véleményünk szerint költőnk felkelt egy reggel, és beleolvasott Bözödibe, onnan aztán megszületett az első fejezet, s minek utána a magyarországi Mérce nevű csúcsmagazin nem volt hajlandó leközölni ezt a marhaságot, elsütötte Udvarhelyen. Mert itt úgyis mindegy. Ezek csak abban érdekeltek, hogy valamiért rosszul érezd magad. Az ő olvasatukban azért, mert székely vagy. Hogy helyi vagy. S mert nekik hozniuk kell a látogatószámot. A bunkói…

    Tanulság? Mentsen meg téged az  uh[pont]ro. Az!

    Megosztás