Azt a jó tót atyafiait…
„Telefonon érdeklődik a könyvesboltban egy ember:
– Elnézést, érdeklődni szeretnék, hogy megvan – e önöknek a Szlovákia történelme című könyv?
– Jelenleg nincs, de sms–ben át tudjuk küldeni!”
/ A zinternet népe, (amúgy) ismeretlen szerző /
Szlovákia igen rövid történelme alatt már sok mindent megért. De hogyan lett a Csehországról az 1993 – ban leszakadó ország (?!) röpke 12 év alatt az akkori magyarországi baloldal bezzeg Szlovákiája? Na de hogy, lássuk csak.
2004-ben Mikuláš Dzurinda második kormánya hozta be az egykulcsos adórendszert; ekkor Ódor Lajos a pénzügyminisztérium tanácsadója volt. Magán és jogi személyeknek egyaránt 19%-os adókulcsot vezettek be, ez a reform a külföldi befektetők számára vonzóvá tette az országot, kiváltképpen az osztalékadó eltörlésével nyertek meg befektetőket. Amikor 2009 – ben a többi közép – kelet európai ország a válságot nyögte, az első Fico kormány bevezette az eurót. Több belpolitikai csetepaté után (lásd Ján Kuciak gyilkosság) a Robert Fico által fémjelzett Smer – SD (mit ad a fennvaló, szociál demokrata) párt háttérbe szorult, Fico lemondott, és két évig hárompárti kormány vezette Szlovákiát, Peter Pellegrinivel az élen. A 2020 – as választásokat egy ideológiailag egyáltalán nem besorolható, Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OL’aNO) nevezetű párt nyerte, a kormányfő Igor Matovič lett. Az ebben az évben világszinten kitört pandémia, mint minden államot, Szlovákiát is elérte. Sehol sem volt könnyű, de a legszigorúbb, legelvakultabb rendelkezések itt voltak egész Európában. A vakcina beszerzéseken elhasalt Matovič 2021 márciusában beadta a lemondását. Ekkor Zuzana Čaputová államfő meghozta azt a furcsa politikai döntést, hogy Matovič kormányfő a pénzügyminiszterrel cseréljen helyet. Tehát a régi kormányfő Matovič pénzügyminiszter lett, a régi pénzügyminiszter Eduard Heger pedig kormányt alakított, van új a nap alatt (vagy nincs). Eduard Heger kormányától tavaly decemberben vonta meg a bizalmat a szlovák parlament. Zuzana Čaputová köztársasági elnök ideiglenes megbízást adott a kabinetnek az előrehozott választásig. De közben fogytak a miniszterek, távozott a kormányból az egészségügyi és földművelésügyi miniszter és az Orbán ellenes kirohanásairól ismert Ratislav Káčer külügyminiszter is. Az ő szájából hangzott el az a bizonyos „húzzatok a f*szba!”, stílus maga az ember, ugye. Ezek után Hegernek nem volt más választása, mint az, hogy ő is lemond. Szeptembernél Čaputová nem akarta előre hozni a választásokat, így szakértői kormányt nevezett ki. Ennek vezetésével az államfő Ódor Lajost (akit egyesek szerint L’udovít Ódornak hívnak… ), jelenlegi jegybanki alelnököt bízta meg. Ódornak eddig politikai szerepvállalása nem volt, gyakorlatilag pártfüggetlen, Čaputová talán ezzel is jelezni kívánta, hogy az átmeneti kormányzást szakértőkre bízza.
A kormányban hivatalnokok, külsős szakértők és minisztériumi államtitkárok töltik be a miniszteri posztokat. A miniszterelnököt az államfő választotta ki, de a kabinetért a politikai felelőséget Čaputová vállal.
A május 15-étől hivatalba lépő Ódor Lajosnak 30 napja van a kormányprogram előterjesztésére. A miniszterek közül eddig egy magyar név ismeretes, pénzügyminiszter lesz Horváth Mihály, a Szlovák Nemzeti Bank vezető közgazdásza.
Ódor Lajos felkérésével egy tabu dőlt meg, egy magyar ember fogja, még ha megbízással és előre megszabott időre is vezetni Szlovákiát. Ugyan 2002 – ben, a maga 11,2 %-os
eredményével az MKP (Magyar Koalíció Pártja) a második Dzurinda kormány koalíciós partnere volt, így magyar vonatkozása is lett a szlovák közéletnek. De akkor Bugár Béla, akkori MKP (most közutálatnak örvendő) elnöke még nem kapta meg a neki járó házelnöki címet sem.
Ódor Lajos személye azon kívül, hogy magyar, több szempontból is különleges, nem igazán illeszkedik a tipikus szlovák kormányfők sorába:
– matematikus – menedzser végzettségű
– kulcsszerepe volt az egykulcsos adórendszer és az euró bevezetésében
– 27 évesen már a szlovák pénzügyminisztérium vezető közgazdásza
– az EU Független Költségvetési Tanács Szövetségének alelnöke
– a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke
– nemzetközileg elismert gazdasági szakember, több könyv szerzője
Személyénél állítólag nem a nemzetiség a fontos, hanem szakmai kompetencia alapján választották ki. Talán nem omlik össze a szlovák gazdaság szeptemberig, ha az ügyvezető kormányt gazdasági szakember vezeti. Nekünk azért eszünkbe jutna erről egy jó magyar példa, ugye Gyurcsány Ferenc lemondása után, Bajnai Gordon országlása a magyar gazdaság mélyrepüléséhez vezetett. Ódor Lajos komáromi születésű, és a középiskolát is magyar nyelven végezte, az egyetemen tanult meg rendesen szlovákul. Személye miatt talán kevesebb lesz a szlovák politikára erőteljesen jellemző hungarofób kirohanás, ami itt Romániában is bevett gyakorlat, az a bizonyos mindenkor elővehető „magyar kártya”. A felvidéki magyar ismerőseim bizakodóak, de hogy a magyarellenesség kimaradna az idei kampányból, azt kétlik, mert ez már a helyi folklór része. A hírhedt magyargyűlölő Ján Slotát biztosan az agyvérzés kerülgeti (azért tartsa meg a fennvaló, ennél jobban nem is teljesíthetne valaki, akit nem Kádár Gyurinak hívnak).
A megválaszolandó kérdés csak az lehetne, hogy miért vállalta el Ódor Lajos az ügyvivő kormányzást? Kellett ehhez egy jó adag kurázsi: a tótok kedvenc rémálma a magyar (vissza)hódítás megvalósulása, egy magyar miniszterelnökkel és egy oszthatatlan nemzetállam (ami szintén ismerős) Szlovákiával. A szlovák ügyvivő kormányok jogköre erősen korlátozott, emiatt és az alkotmányi hiányosságok miatt senki nem tudja, mit tehet és mit nem. Tehát:
Lehet – e Szlovákia miniszterelnöke békepárti, vagy az összeférhetetlen a hivatalával? Talán szembemegy az eddigi szlovák narratívával? Támogatjuk – e a háborút vagy sem? Mi lesz a Visegrádi Négyek országával, lesz – e az álláspontokban közeledés? Minden párt talál majd rajta fogást, és készülhetünk minden idők legkeményebb kampányára. Matovičtól Hegerig, akik ezt a skizofrén helyzetet generálták, ölbe tett kézzel nézik, hogy a magyar önként elviszi a balhét.
Obama, I(J)ohannis, na de Ódor?! Kell – e tényleg a tótoknak? ¶
