Télen-nyáron nyitva áll... A Madarasi Menedékházat a „kicsi magyar világ” alatt építették turistaháznak. Az építését 1941-ben kezdték és 1942 augusztus 30.-án adták át, és azóta is (kisebb-nagyobb beavatkozások után), őrzi az eredeti formáját.
A Madarasi Hargita csúcsától 40 perc sétára, 1670 m magasban az „igazi székely menedék” a HÁZ. A kommunizmus alatt sok „gazdája” volt a háznak, de alapvetően maradt az, ami: viszonyítási pont a Hargitán: Menedékház. Sízők, túrázók, bulizók használták a házat, a sportiskola majd a szálloda is rendelkezett felette. Később, a ’90-es években a féktelen bulik színhelye volt, persze maradt a túrázók és a síelők menedékháza is, akkoriban talán az jelentette a „luxust”, a sok más – állami vállalat által épített – „nagyhálós” ház mellett. Kétszer is gyorsan gazdát cserélt a „vadkapitalizmus” éveiben, majd a 2004-től helyi (udvarhelyszéki), ErGo-s fiatalok vették át, és évek alatt vásárolták meg, majd alakítgatták EU-s pályázatok segítségével, hogy elnyerje a most ismert formáját. A Menedékház 80 esztendőt is betöltötte, és a tulajdonosok meg a működtetők igyekeznek megtartani valamit a „régi Hargitából”, épp annyira újravarrva, hogy a 21. században is megállja a helyét.
Voltak sikeresebb és kevésbé sikeres működési időszakai, és mostanra, helyi túrázást, sízést, természetjárást szerető fiatalok működtetik, a Hargita Outdoor eseményszervező csapatával. A koncepció egyszerű és lokális: meg lehet szállni, lehetőségekhez mérten helyi alapanyagokból készült kajákat fogyasztani, sítúrákon részt venni, a helyiek bringatúrákat szerveznek, síoktatás folyik, dézsázni és szaunázni lehet, és nem utolsó sorban: pihenni.
A zajszennyezés és légszennyezés is eléggé limitált, a ház egyszerű, de a 21.századi igényeket kielégítő szolgáltatásokat nyújt.
Bár a Madarasi Hargita környékén a fejlesztések elmaradtak, nincsenek kihasználva a lehetőségek, és legalább egy évtizede készülnek a meg nem valósult megyei stratégiák, elhangzanak a nagy ígéretek – a telep mégis fejlődik: sípályák működnek, a Menedékház és más vendéglátó egységek tulajdonosainak erejéből és a helyi önkormányzatok támogatásával pályázatokból aszfaltút épült, helyi összefogásból villanyhálózat is létrejött a Hargitán. Számos hiányosság van: nem megoldott a szennyvíz és a víz kérdése, a szemétkezelés is olyan-amilyen, no meg az út…a világ összes sítelepén az a szokás, hogy a turisták a telep alján leteszik az autót és onnan sífelvonóval, síbusszal felmennek a pályák tetejére, majd lecsúsznak – nálunk ez is fordítva van: mindenki autóval próbál feljutni és onnan lecsúszni, majd valahogy visszajutni, és autóval lejönni. Ez elsősorban dugókat és bosszúságot okoz mindenkinek, amit feledtet néha a gyönyörű táj, a sízés, a szánkózás, a túrázás – de van mit tanulni még. A Madarasi Hargita valahogy akkor tudna működni, ha a realitás talaján maradva egy kis síteleppé és természeti turizmus sporttelepévé alakulna.
Nem kell a Hargitára 50 – 60 km sípálya, mert nem is igazán megvalósítható, de reális cél lehet, hogy épüljön 1-2 felvonó, Ivó és Kápolnás fele, össze legyen kötve Hargitafürdővel, és létesüljenek (sí)túra útvonalak, bicikliútvonalak, „vértelen vadászat” túrák, gyerek és ifjúsági táborok helyszíne legyen. Mi nem az Alpokkal akarunk versenyezni: megtanuljuk, ami ott jó, de mások vagyunk, és azt is meg tudjuk mutatni, ami ott nincs. Persze sok minden várat magára, hogy a Hargita ne váljon 12 egytucat hellyé, hogy a csúcson található „indián-temetőnek” egy vállalható formája és méltó helye legyen, illetve a Hargitán minden szereplő (vendéglátósok, közbirtokosságok, községek, sípályát működtetők, intézmények) egy olyan irányba haladjon, ami Székelyföld büszkeségeként egy nemzetközi színvonalú telepnek helyezi el a Madarasi Hargitát.
A Menedékház célja, is ez: egy igazi zöld, természetközeli „székely menedék” akar lenni, ahova jó megérkezni, jó visszatérni. Meg lehet hallgatni a történetet a „szörnyű rekkencsről”, ami nagyon veszélyes és csak a „juju madártól” fél, megnézni a képeket a „nagy öregekről”, akik a Hargitát olyanná tették, amilyen, rendes áfonyát enni inni a palacsintában és a pálinkában, helyi rókagombát, keserűgombát vagy vargányát enni, és élvezni azt, hogy a forrásvíz tiszta és a pillanatok igaziak.
