Förtelem, amit csináltok, ti, „odaát”. S még diszkrét bája sincs. Hogyan lehetne, ha akkor is magasztos(?) erkölcsi ítélethozatalt zsongtok, amikor például egy toxikológussal készült interjúban hozsannázzátok az ilyen-olyan-elleniséget. Sosem értettem, hogy ha egy „doktorértelmiségi” értékelhetőt alkotott élete során, melynek okán interjúalany lehet, akkor miért is kell neki mindenképpen ítéletet mondani az éppen regnáló [magyar] kormányról vagy annak fejéről!? Székelyudvarhelyen, Erdélyben? Érdekes az is, hogyha ezt teszi, akkor haladárék szerint biztosan „ellenzéki-független” gondolkodású, ha nem teszi, akkor fél, ne adj’ Isten a hatalom bérence, azaz „beállt”. De hová is állt be? Illetve hová nem? És miért is gondolhatja bárki ezt?
Egy kétbetűs udvarhelyi porta imigyen beszélteti a szakmai alapon méltán felkapott, Székelyföldön turnézó dr. Zacher Gábort: „Itt annyira egyértelműen piedesztálra emelték a magyarországi kormánypártot és a miniszterelnököt, ezt mi onnan bentről, az országon belül, nagyon-nagyon másképpen látjuk. Azok a becsatornázások, amik ide eljutnak: az M1, a Kossuth Rádió, az Origo, a Megafon meg az óriásplakátok – habár óriásplakát ide hál’ Istennek még nem jutott el – ez a sok baromság, ami Magyarországon is megjelenik, nagyon egyoldalúvá teszi az itteni hozzáállást a magyarországi rendszerhez.”
Persze, persze, itt/Székelyföldön mindenki hülye, csak én vagyok helikopter – mondhatnánk. Mi, székelyföldiek, nem ismerjük a távirányító gombjait, nem tudunk csatornát váltani (sem), mi csak nyeljük-szívjuk magunkba a propaganda „agymenéseit”, mint a külhoni szivacs – kritika nélkül. Nyilván…
Pedig qrva egyszerű a matek: ez a (magyar nemzetpolitikát gyakorló) kormány adott nekünk valami kézzelfoghatót is, nem csak a húszmillió románozást. Ezt már az én tizenhat éves fiam is megértette – tízéves korában. Hogy ebből mi az isten ilyen nehezen felfogható (ál)liberális feleinknek? Nem értem. Ráadásul, ugyanezek ott állnak sorban mindenféle juttatásért – alanyi jogon. Olyankor nincs kritika, külhoni magyar vagyok, jár nekem, s slussz-passz. Aztán, amikor az otthoni kis pénztárcában jól megolvasta azt, pontosan AZT, kijön a napra, és ordenáré módon ordibálja, hogy neki márpedig megvilágosodása van/volt – erkölcsi-politikai vonatkozásban. Hát, biztosan van/volt, csak nem erkölcsi értelemben…
A Kolozsvárra koncentrálódott erdélyi magyar [akadémiai] elit is hasonlóképpen nyilvánul meg, valósággal késztetést érez arra, hogy a [magyarországi] nemzetpolitikáról véleményt-dolgozatot, lehetőleg elmarasztalót alkosson, de miért és hogyan is? Hol lehet a kulcsa ennek a megrögzött igazodási kényszernek? Ez lenne a valódi és kisebbségi, „értékközpontú”, a közösséget szolgáló értelmiségi [akadémiai] lét ismérve? Hogy muciológusok, egyesüljetek!?
Kiváló példa erre a Kiss Tamás – Toró Tibor szocpol munkákat publikáló kutatói páros, akik gyakran esnek transzba az egykori géptávíró nevéből kreált, nem-tudományos, kolozsvári online felületen. Újítanak [politikai] nyelvet, nemlétező/vitatható (ál)tudományos kifejezéseket és meghatározásokat alkotnak, nos, ők aztán zászlóvivői annak, hogyan kell akadémiai kommunikációs térbe emelni a semmit(!), melynek csak egy iránya van/lehet: a [nemzetpolitikai értelemben] létrehozott valamit(!) zúzni. Teszik is, szakmányban. Így írnak egy legutóbbi publicisztikai tanulmányukban:
„A Fidesz és az RMDSZ közötti legfontosabb kapcsolódási pontot (…) nem a »strukturális értékkonzervativizmusban«, hanem a neoliberális gazdaság és társadalompolitikában látjuk. A különbség, hogy a Fidesz esetében ez egy tudatosan kidolgozott politikai opció, ami nem következik automatikusan az orbáni protekcionista-szuverenista fejlődési koncepcióból, míg az RMDSZ esetében mintegy magától értetődően, észrevétlenül simul a korábban bemutatott liberális modernizációs konszenzusba.”
Segítségül hívtam a Mesterséges Intelligenciát, tudjátok a ChatGPT-t, hogy segítsen már értelmezni ezt a „semmit”. Értelmezte is, így:
Az adott szövegben két kijelentés található:
1. A Fidesz és az RMDSZ közötti legfontosabb kapcsolódási pontot a neoliberális gazdaság és társadalompolitikában látjuk.
2. A Fidesz neoliberális gazdaság- és társadalompolitikája tudatosan kidolgozott politikai opció, míg az RMDSZ ezt mintegy magától értetődően követi.
Az első kijelentés értelmezhető és ellenőrizhető a formális logika eszközeivel, mivel konkrét állítást tesz arról, hogy mi a Fidesz és az RMDSZ közötti legfontosabb kapcsolódási pont. Azonban, mivel az állítás tartalmaz olyan fogalmakat, mint a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika, ezeknek pontos definíciói megfelelően definiálásra és értelmezésre szorulnak.
A második kijelentés azonban nehezebben értelmezhető a formális logika szempontjából, mivel nem világos, hogy a Fidesz politikája miért lenne tudatosan kidolgozott, míg az RMDSZ-é automatikusan követi a liberális modernizációs konszenzust. Az állításokat alátámasztó bizonyítékok és a logikai érvelés hiánya miatt nem lehetünk biztosak az állítások helyességében.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a szövegben található kijelentések bizonyos mértékben ellenőrizhetőek a formális logika eszközeivel, de a hiányos vagy pontatlan definíciók és az állításokat alátámasztó bizonyítékok és érvek hiánya miatt az állítások helyessége kétséges lehet.
Mert a Mesterséges Intelligencia nem(!) hülye. Mi, székelyföldi, erdélyi magyarok még csak-csak. Van még kérdés, Ildikó… ¶
