Használati utasítás újságírókhoz politikusoknak – és nem csak…

Legfeljebb megvan az a küldetéstudata és gyakorlata, hogy valamennyi közszolgálatiságra, közösségszolgálatra is törekszik, valamint nyíltan felvállalja, hogy ki(k)nek a tulajdona és milyen támogatói érdekeket képvisel, amire többnyire az is utal, hogy mit nem ír, mond el a média. Mert a(z el)hallgatás is újságírás!

Bár van, lehet baráti a sajtó, de ellenséges veled szemben nem, legfeljebb tisztességes és méltányos! Az újságíró nem használhatja föl azt, amit barátként, ismerősként szedett ki belőled, vagy tudott meg tőled, ugyanis az csak kettőtökre tartozik. Ha erre külön feljogosítod, akkor és csak akkor használhatja föl, nyilván, ha tisztességes.

Túl azon, hogy nélküled, mint (interjú)alany nélkül a sajtó csak véleményhuszárok gyülekezete, ennek tudatában is kell lenned: nélküled, nyilatkozatod nélkül tartósan mit sem ér egy médiaorgánum, hiszen te vagy, te adod a muníciót ahhoz, hogy ne csak magáról és magának beszéljen.

Akkor sem, ha te hivatalod, azaz tisztséged okán felelsz azért, hogy a közérdeket szolgáló adatok nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. Csak azt kell teljesítened, hogy optimális időn belül hozzáférhessen a média a közadatokhoz. Ha olyan intézmény, cég stb. illetékese vagy, melynek nincs közadat-szolgáltatási kötelezettsége, akkor még adatot sem kell szolgáltatnod, ha nem akarsz. Sőt, a mélytiszteletű sajtó ezt még szóvá is csak tényként teheti így: az (interjú)alany nem nyilatkozott vagy nem szolgáltatott adatot. Az összes ehhez a ténykérdéshez fűzött megjegyzés csak vélemény. Ha érintett vagy, akkor gond nélkül kérheted, hogy véleményed (lehetőleg ugyanolyan terjedelemben), de változtatás nélkül és ugyanott jelenjen meg, ahol téged csesztettek. Ha ezt a sajtó megtagadja, akkor az már rosszhiszeműség, a továbbiakban úgy is kezeld az illető sajtót, újságírót vagy szerkesztőt.

Különösen nem, ha a többet vállal, ígér, állít magáról, mint azt, hogy revolver- vagy aktivista újságírást művel, ami, ugye, már nem is újságírás, hanem valami egyéb, aminek semmi köze sem a demokráciához, sem a tisztességhez, sem a méltányos, sajtóetikailag helyes eljáráshoz.

Ha kiderül számodra, hogy nem igazán kíváncsi rád; ha előfeltevésekkel érkezik, de annak nyomát sem látod, tapasztalod, hogy képes azokon változtatni annak függvényében, hogy mit mondasz, állítasz, bizonyítasz. Vagy az erre való törekvésnek is hiányában van. Van olyan elvetemült firkász, aki képes interjúkészítés közben azt mondani, hogy bármit is mondasz, mutatsz, nyilatkozol, úgysem hisz neked. Az ilyen bohózathoz neked semmilyen formában nem kell hozzájárulnod. A rosszhiszeműség és ócskaság további megnyilvánulása, ha az újságíró – számonkéréskor – nem átallja azt válaszolni, hogy azért tett ezt vagy azt, mert megteheti. Sose felejtsd el, hogy minden esetben te vagy a “áldozat”, hiszen te vagy kiszolgáltatva a helyzetnek/sajtónak, melynek nincs joga semmilyen értelemben az áldozathibáztatásra. Sose felejtsd el azt sem, s ezt nyugodtan megoszthatod a sajtóval is, hogy jogkövetést vagy jogtalanságot érintő bármilyen kérdésben csak te vagy számonkérhető, a nagytiszteletű újságíró – jogi értelemben vett – felelősséggel nem tartozik.

Rögzítsd a kommunikáció minden mozzanatát, mert az téged (is) meg a valóságot is védi. Kerüld azokat a helyzeteket, melyek során ki lehet forgatni a szavaid, mindennek maradjon nyoma. Ha ez mégis megtörténik, követeld, hogy álláspontodat érintetlenül és véleményezés nélkül lehozza az illető orgánum ugyanott és ugyanúgy, ahol és ahogyan téged inzultus ért. Figyelem, az, hogy mi számít inzultusnak, azt nem a sajtó, hanem az érintett, azaz az alany döntheti el. Ha te úgy érzed, hogy méltánytalanul bántak el veled, akkor követeld a tisztességes eljárást.

Ha azt tapasztalod, hogy még tájékoztató műfajban is a személyedet és nem az általad tett dolgokat támadják, minősítik (rosszhiszeműen!), valamint a te álláspontodat, véleményedet nem hajlandók saját felületükön közzétenni (ami, ugye, ugyanolyan vélemény, mint az övék!), minden módszerrel védekezhetsz. És védekezz is! Hozd nyilvánosságra alternatív felületeken (pl. Facebook, konkurens médium stb.) az interjúkészítés vagy a sajtóval történt kommunikáció körülményeit. Igyekezz elérni közösséged minél nagyobb hányadát ezekkel, az akár offline módszerekkel.

nyugodtan utasítsd el a nem a témához tartozó kérdéseket azzal, hogy később válaszolsz rá (ha írásban is fölteszik azt). Ne felejts el rákérdezni arra se, hogy mi a szándék és a cél a kért információval, mert jogod van tudni, hogy mire akarják használni azokat. Ha tájékoztatásra és csak arra, akkor add át, juttasd el a kért közadatokat a sajtónak, de jelöld meg, hogy milyen céllal adtad azt – a kérésben megfogalmazottakat idézve.

Tegyél ki sajtospogácsát, ha sajtótájékoztatót hívsz össze, de szigorúan figyeld, hogy melyik újságíró nyúl hozzá kínálás vagy kérés nélkül. Ha kétszer megtörténik, hogy ugyanaz, akkor ügyelj vele, az mindenre is képes!

kérd is és várd is el a méltányos, tisztességes eljárást, illetve de, ha kell, kritizáld, oktasd ki te is a firkászt, hiszen több jogod van neked a tisztességes eljáráshoz, mint neki, mert te vagy kiszolgáltatott helyzetben (a kommunikációs körülmények szerint). A sajtónak kutyakötelessége elviselni bármilyen kritikát, hiszen, ha ő megteheti, akkor vele szemben is bárki megteheti. Sőt, ezt zokszó nélkül kell(ene) elviselnie minden médiumnak, áloknyomozónak vagy revolver újságírónak (paparazzo-nak)…

A sajtó van érted és nem te érte! Te nem a sajtót kell “kiszolgáld”, főleg nem a (veled) rosszhiszeműt, hanem a nyilvánosságot, te nem egy/a zugfirkász kegyeit, hanem a közösséged/választóid kegyeit vagy pozitív értékelését kell keresd/kivívd. Mindig óvatosan és fenntartásokkal kezeld azt a sajtót, amely nem valamiért, hanem valami/valaki ellen(!) “harcol, küzd és oknyomoz”…

És ne feledd, nem vagy egyedül. Sokan vagyunk, akik (meg)védenek téged a hiéná(k)tól.