Erdélyi Csillagtúra
Kerelőszentpál Marosvásárhelytől nyugatra, a Maros folyó bal partján fekszik. Az 1332-ben Sanctus Paulus néven említik.
A Hallerek kerelőszentpáli kastélya közel ötszáz évre tekint vissza. Mai barokkos formáját, a Haller család átépítése-felújítása folytán a 17-18. században kapta. A ma is látható barokk kastélyt a régi várkastély anyagának felhasználásával és ennek helyén emelték 1760-ban. Haller Gábor 1740-1760 között építteti a Kápolnadombon a családi kriptát, az Imola néven ismert mauzóleumot, amelyet Erdély legdíszesebb és legkiemelkedőbb temetkezési helyének tartanak.
A kastélyt 1959-ben restaurálták: előbb mezőgazdasági központ, utána iskola, majd pedig zöldségraktár lett, egyes részeiben pedig lakásokat alakítottak ki; az épületet istállónak is használták. Ezután nem sokat törődtek állagának megőrzésével, falai fokozatosan romlottak.
Az épület jelenlegi állapotáról a pár nappal ezelőtt készített fényképek tanúskodnak. Tény, hogy az épület állaga napról napra láthatóan romosodik, mind több és több alkotóelemét veszíti el. Egyelőre úgy tűnik: véglegesen…
Soraink nem lennének hitelesek, ha ezeket, nem dr. Kálmán Attila történész szavaival kezdenénk….
A család nemzetségkönyve szerint az első Hallerek 1198-ban bukkannak fel a történelem lapjain akkor, amikor Frigyest, Györgyöt, Vilmost és Hildebrandot lovaggá ütötték.
A történészek nem ismerik származásukat és hogyan kapcsolódnak a család mai tagjaihoz. A legtöbb történész a 16. században kitalált adatnak tartja. Származási helyüket illetően a szakemberek vitatkoznak.
Legjobban Nürnberg városhoz kötődtek. Az első nürnbergi Hallert Ulrichnak hívták, aki 1293-ban jelenik meg a forrásokban. A 15. században a kereskedelmi kapcsolataikat kiterjesztették Kelet Európa irányába, megjelentek Bécsben, és 1481-ben Rupprecht Hallert már budai polgárként említik.
Úgy tűnik, hogy ezek a kereskedelmi kapcsolatok voltak azok, amelyek arra késztették Peter Hallert, a Budára költözött Ruprecht Haller fiát, hogy Nagyszebenbe költözzön.
Péter jól érezte magát Nagyszebenben, hamar a szebeni polgárság kiemelkedő tagja lett. Ferdinánd király hívének számított, de Izabella királyné és János Zsigmond tanácsura is volt. Rövidesen Szeben polgármestereként találkozunk vele és 1553-ban birtokokat szerez vármegyei területen.
A Hallerek a következő évszázadokban Erdély kiemelkedő családjai közé tartoztak. A család tagjai közül érdekes megemlíteni a következőket. Haller János, a 17. században konfliktusba kerülve Apaffi fejedelemmel Fogaras várába került börtönbe.
Itt fordítja le latinból magyarra azt a három művet, amelyeket ma Hármas História néven ismerünk.
1685-ben őt küldik követségbe, Bécsbe és a tárgyalások eredményeként születik meg az a szerződés (Diploma Halleriana, Tractatus Hallerianus), amely alapját fogja képezni a későbbi Diploma Leopoldinumnak.
Érdemeiért 1699-ben fia István bárói rangot kapott, majd az ő fiai 1713-ban grófi rangra emeltettek, a család másik, kapjoni ágat 1753-ben emelték grófi rangra.
Haller István Belső-Szolnok, Torda vármegyék főispánja volt, de a legfontosabb politikai funkció, amelyet viselt Bánffy György 1708-as halála után következett be, ideiglenesen végezte a gubernátori teendőket, majd 1709-ben létrejött a Landesdeputation, amelynek elnöke lett, 1710-ben bekövetkezett haláláig.
A Szentpálon birtokos ág tagjai közül többen fontos házasságokat kötöttek. Haller Gábor és Károlyi Klára házasságából született, Gábor, aki 1754-ben kötött házasságot Grassalkovich Anna Máriával, Grassalkovich Antal leányával. Grassalkovich a Magyar Királyi Kamara elnöke, Mária Terézia hűséges híve volt. Fiúk, József, a híres Koháry család tagját Mária Teréziát vette feleségül. Mária Terézia testvére, Ferenc hercegi rangot kapott és leányát Mária Antóniát Ferdinand von Sachsen-Coburg-Gotha vette feleségül. Utóbbi testvérei közül Lipót Belgium első király lett, másik testvérének a fia volt Albert, aki Viktória királynő férje lett. Fiai közül Ferdinand portugál király lett, egyik unokája Ferdinand pedig bolgár cár lett.Érdemes még Haller Ferencet kiemelni, aki 1796-ban született és katonai pályára szánták és kitűnő katonai karriert futott. 1837-ben a Magyar Nemesi Testőrséghez kerül, amelynek kapitánya lett, 1842-ben tábornoki rangra emelik és kinevezik horvát bánnak, tisztség, amelyet 1845-ig tölt be. 1848-ban Radetzky tábornok támogatására megy Itáliába majd ezután Peschiera várparancsnoka. Különböző politikai funkciók után 1865-ben kinevezik erdélyi udvari kancellárnak, később az újjászervezett magyar királyi testőrség parancsnoka lesz 1875-ben bekövetkezett haláláig. Haller László Máramaros főispánja volt, fiatalon lefordította magyarra a felvilágosodás egyik képviselőjének Francois Fénelonnak Télémaques c. művét, amely azonban csak 1755-ben, négy évvel halála után jelent meg nyomtatásban. Birtokán, Ugrán egy olyan könyvtárat hozott létre, amelynek csodájára jártak a kortársak és amelyet fia Gábor gazdagított tovább. Gábor több politikai funkciót is betöltött: a Kiráyi Tábla vezetője, majd 1816-tól Erdély kincstárnoka volt. Meglátogatta Kazinczy Ferenc, aki úgy nyilatkozott, hogy akik franciául akarnak olvasni azok Ugrára a gróf könyvtárába jártak. A család tagjai ma Argentínában, Németországban, Magyarországon és nem utolsósorban Erdélyben élnek.
Családi címer — nyomokban…
Az adományozó Mátyás és a várkastély születése
A község legrégibb ismert birtokosainak, a Szentpáli családnak kihalta után a koronára szállott uradalmat Mátyás király 1479-ben fiának, Corvin János liptói hercegnek és Hunyad vármegyei ispánnak adományozta. 1481-ben már a Szentgyörgyi családé, majd Szapolyai János rendeletére, 1511-ben Hosszúasszói Ferencet és Mártont, 1524-ben pedig csesztvei Barlabássy János esperest és nővérét, Katalint, Szima Zsigmondnét iktatták be a falu birtokába.Nem sokkal ezután meggyesfalvi Alárdi Ferencé lett, aki egy várkastélyt építtetett ide.
Báthori vereséget mér a lázadókra.
A főurakat a helyszínen kivégzik
Alárdi Bekes Gáspárt támogatta, aki a szászok és székelyek segítségével a fejedelemséget szerette volna megszerezni. Tervének végrehajtása érdekében 1575. június 1-jén sereggel indult Báthori István fejedelem ellen. Az ütközetre június 8-án került sor Kerelőszentpálnál, ahol Báthori vereséget mért a lázadókra.A menekülők egy része Alárdi várkastélyába vonult vissza. Báthori a várkastélyt elfoglalta és leromboltatta, az ellene harcoló öt főurat: Bartakovics Horváth Jánost, Barcsay Gáspárt, Zádorlaki Györgyöt, Szakács Miklóst és Darlaczi Jánost a helyszínen kivégeztette.Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében tesz említést arról, hogy a kolozsvári országgyűlés még ugyanabban az évben, augusztus 8-án jóváhagyta a Bekes-pártiak ellen hozott ítéleteket, amelyek alapján további hét főurat és harmincnégy székely nemest kivégeztek. Többeknek – köztük Alárdinak is – elvették a birtokait. Kerelőszentpált Báthori Kristóf kapta meg. Báthori Zsigmond azonban megbocsátott Alárdi Ferencnek és fiának, mert 1590-ben viszszaadta nekik a szentpáli várkastélyt.
Az új kastély évei
Szentpál nem sokkal ezután házasság révén Haller István kezére került, aki a várkastély anyagának felhasználásával, 1610-ben ugyanott egy teljesen új kastélyt építtetett. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején német őrség tartotta megszállva, de 1704-ben Kaszás Pál parancsnokságával a kurucok elfoglalták. A Haller-féle kastély vagy ekkor, vagy a későbbi harcok során teljesen elpusztult. A ma is látható barokk kastélyt, a régi anyagának felhasználásával, annak helyén emelték 1760-ban. z egykori várkastély bejárata előtti részen még kivehetők az árok nyomai a rajta átvezető téglahíddal és az egyik sarkán a leomlott olasz rendszerű bástya maradványaival.
Megmenthető?
A történelemi kronológia
Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében világít rá arra, hogy időrendben az első várkastély már 1575-ben állt, és azt Báthori István harci eseményei pusztították el. Az omladozó várkastély, és a kerelői-, ugrai- és szentmargittai birtok Kendi Ferenc utódaira szállt, majd a Hallerekre. Kiemelten fontos tudni, hogy a várkastély mérete és formája ma már ismeretlen, annak helyére épült a második vár, a több bástyás reneszánszkori lovagvár.
Egy portré és egy metszet tanúsága
Az utóbbi, Haller István kezdeményezésére épült, amint a korabeli portréján lévő szöveg így tudja:
„CASTRUM HOC SZENT PAL PRAETER ALIA FUNDAMENTIS EXTRUXIT ANNO 1610. 9. APRILIS SITUS PRIMUS LAPIS”.
Az építkezés befejezése Haller János idejében történt. Egy korabeli, egészen pontosan 1674-ből származó metszet örökítette meg a magas védfalakkal és védősánccal körülvett várkastélyt, szögletes külső bástyáival, védősáncával és felvonóhídjával, valamint a vár udvarán álló templomot magas toronysisakjával.
A Haller család eredete
A hallerkői Haller család nürnbergi eredete a 13. századra vezethető vissza. A 15. század második felében Magyarországra került tagjai közül Rupert – 1500-ban halt meg – tagjaitól származik a család magyar ága. A család csakhamar előkelő szerepet visz Erdély történetében. A família két fő ágazatának megalapítói Haller Gábor – 1550 és 1602 között élt – fiai: az idősebbiktől, Istvántól a fehéregyházi ág és az ifjabb Györgytől a kapjoni ág származott. A bárói rangot 1699-ben, a grófi rangot pedig 1713-ban kapta meg a család.
Erdély legdíszesebb és legkiemelkedőbb temetkezési helye
A Rákócziak vezette szabadságharc során, 1704-ben a várkastély nagyon megviselt állapotban jutott a kurucok kezére. A század közepén az omladozó kastélyt Haller Gábor és felesége, Károlyi Klára lebontatta. Károlyi 1740-1760 között építteti a Kápolnadombon a családi kriptát, az Imola néven ismert mauzóleumot, amelyet Erdély legdíszesebb és legkiemelkedőbb temetkezési helyének tartanak.Fiúk, Haller Gábor, Kerelőszentpálon a kastély újjáépítésével egy időben a római katolikus templomnál is dolgoztatott és az uradalom részére építtette az ötszintes gabonaraktárt a barokk modorában, belső szakszerű kiképzéssel.
A kastély tömeghatása
Keresztes Gyula szakvéleményezése szerint az egyemeletes, U alaprajzú kastély elrendezése és tömegpozíciója a nyugati barokk kastélyok formáját és elrendezését tükrözte fénykorában. Alaprajzi elrendezése a csákvári kastélyhoz hasonlítható. Főhomlokzata háromsíkú, középső része, kiemelt manzárdtetőzetével, a kastély tömeghatását növeli.
A hangulatos képeket már csak a múlt őrzi
Ablakai egyszerűen kereteltek, az emeletiek íves szemöldökpárkánnyal díszítve. Fő- és osztópárkánya mérsékelt kiállású. Külső mellékhomlokzatai hasonlóképpen mérsékelten díszítettek, az udvar felőli homlokzatok kiképzése a földszint árkádnyílásaival, boltozatos tornáccal, a középső rizalit félköríves ablakaival és üvegezett ajtóival, valamint az ablakok zsalugátereivel hangulatos képet adtak.
A francia, és az erdélyi népibarokk hatása
A külső homlokzatok kiképzésénél a francia barokk, az udvariaknál az erdélyi népibarokk építészet hatása látható. A középső rizalit tengelyében, a földszinten, az udvar felől helyezték el a hallt, díszes keményfa lépcsőkkel, és az emeleten a nagy reprezentációs termeket. Az épület udvar felőli hosszában a különböző rendeltetésű termeket, és a lakosztályokat osztották be. A földszintre lakószobák és más rendeltetésű helyiségek kerültek, valamint a kastély kápolnája.
A termek kiképzése díszes volt, a tengelyébe elhelyezett ajtókkal egymásba kapcsolódó teremsor ünnepélyes benyomást nyújtott. Az ajtók-ablakok, keményfából faragott bélettel, díszesen készültek. Hasonló modorban készült egyes termek falainaklábazati burkolása is. A termek padlózatai mintásan kialakított parkettával és mintás – színes – mozaikkal készültek.
A Hallerek reprezentáló hajlamának bizonyítéka
A kastélybelső változatos berendezése a barokktól a rokokón át a klasszicizáló bútorstílusokig a Hallerek reprezentáló hajlamát, pompaszeretetét tükrözte. Az értékes bútorok mellett szőnyegek, festett képek, porcelánok, asztali edények, továbbá szebbnél szebb porcelánkályhák növelték a szobák szépségét. A porcelánkályhákat díszítő elemekként megtartották továbbra is, annak ellenére, hogy a kilencszázas évek elején központi fűtéssel látták el a kastély helyiségeit. A kastély hátranyúló épületszárnyai által lezárt egy udvart, valamint a kastély körüli mintegy 3040 hektárnyi kertet barokk modorban, geometrikus formákkal alakították ki. A kastély előtt lovasbemutatók részére külön területet tartottak fenn.
A kastély rendeltetése egy „új” korban
A kastélyt 1959-ben restaurálták: előbb mezőgazdasági központ, utána iskola, majd pedig zöldségraktár lett, egyes részeiben pedig lakásokat alakítottak ki. De mint már jeleztük, arról is tudomásunk van, hogy az objektumot még istállónak is használták. Ezután nem sokat törődtek állagának megőrzősével, falai fokozatosan romlottak és romlanak.
A rombolás évei a kastély széthordásához vezetnek
Az államosítás után a kastély berendezését széthordták és az épület elhanyagoltan romossá vált. A díszlépcsőt szétverték, az emeleti termek fagerendás födémeinek gerendáit kifűrészelték, fal- és padlóburkolatait le-, illetve felszedték, ajtó-ablakszerkezeteit kibontották és elégették vagy elhordták. A téglát, a követ, és a tetőcserepeket, akinek csak szüksége volt rá, hordta – és hordja!… – építőanyagnak.
Csak két porcelánkályhát tudnak megmenteni
A szép porcelán és cserépkályhákat szétszedték, a csempéket a padláson halomba dobálták. A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból derül ki az a tény, hogy innen sikerült két fehér porcelánkályha csempéit hiány nélkül „kihalászni”, megmenteni és beszállítani a marosvásárhelyi múzeumba – vagyis a Toldalagi házba –, és itt összerakatni a helyreállítási munkák során.
A Hallerek nyughelye
Részben már említettük, hogy a kastély közelében egy kis dombon, neve szerint a Kápolnadombon van a Haller család temetkezőhelye. Kápolnával és az előtte levő sokszögű toronnyal. Az Imola felépítése gróf Haller Gáborné gróf Károlyi Klára nevéhez fűződik, aki egy téli szerencsétlenségéből történt megmenekülése alkalmából tett fogadalom alapján emeltette a 18. században. Az Imolában a Haller család számos tagjának sírköve látható.
Az elátkozott kastély
Újra, dr. Kálmán Attila szvaival élve, a szentpáli kastély olyan, mint egy elátkozott kastély. Miután a kommunizmus idején minden elképzelhetőnek használták (állami gazdaság, zöldségraktár, istálló), a rendszerváltás sem hozott pozitív változást, sőt a sorsa rosszabbra fordult. Az elmúlt harminc évben minden próbálkozás, hogy a kastélyt helyreállítsák kudarcot vallott. A családnak 2001-ben sikerült a kastély visszaszerezni. Mivel a kastély nagysága és a család anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy saját maguk kezdjék el a felújítást, úgy döntöttek, hogy a Gyulafehérvári Érsekségnek adományozzák.
A család és a katolikus egyház mindig szoros kapcsolatot ápolt a történelem folyamán. Néhány évig úgy tűnt, hogy megoldódik a kastély helyzete, de sajnos nem így történt. Az egyháznak nem sikerült valóra váltania terveit. Az adományozásnak a családhoz való visszakerülése után több elképzelés is volt a kastéllyal kapcsolatosan, de ezek nem valósultak meg. Eközben a kastély épületét egyesek anyaglerakatnak nézték, ha valakinek építkezési anyagra volt szüksége, akkor ott volt a kastély. Néhány évvel ezelőtt létrejött a gróf Haller Egyesület, amelynek a célja, a kastély felújítása és turisztikai hasznosítása. Szentpál egy kitűnő turisztikai célpont, könnyen megközelíthető úgy Marosvásárhely, mint Kolozsvár felől, illetve a kastély épülete mellett, a régi magtár, a katolikus templom és a család egyedi temetkezőhelyének meglátogatása különleges élményt nyújt. Az igazság, hogy a kastély épülete szép lassan menthetetlen állapotba kerül, így is már nem csak restaurálásról, hanem újjáépítésről kell gondoskodni.
