Üzenetküldés




    FőoldalköZéletA [politikai] sz@rJankókról

    A [politikai] sz@rJankókról

    Igen, ez rólatok szól. Mindazokról, akikről azt gondolom, hogy nem egyebek, mint a címben megfogalmazott Jankók. Bármennyire is a demokrácia vívmánya a választás és választhatóság, azért futkároznak köztünk néhányan, akikről nemhogy elfogadhatót, semmi jót nem lehet mondani.

    Nem, nem fogom föllistázni az összeset, csak néhány típust emelek ki, akiket mindenhol föl lehet ismerni, ha az itt vázolt (személyiség)jegyeket viselik. De vegyük sorba…
    A tüllruhás
    Avagy a király meztelen, hiába visel tüllt. Nos ez a politikus, mint véglény, állandóan pörög, mindenütt ott van, és forog-forog, követni is alig tudja egyszerű halandó, hogy mivégre teszi, munkája maga a “bejegyzés”, A(!) bejegyzés, jobb esetben egy-két videót kapunk arról, hogy éppen azt dolgozza, hogy beszél.  Úgy beült a politikába, a mindegy-csak-legyen-valamilyen hatalomba, hogy hideglelést kap mindahányszor, amikor szóba jön a távozásának még csak az álhíre is. Foggal-körömmel őrzi székét, minden, de minden ismerőstől [meg jött-menttől] elvárja, hogy márpedig olyan kamera legyen a munkaeszköze, melyből ő, csak ő, a politikus nézhet vissza.
    A gerinctelen
    Mondhatnék neveket, Székelyudvarhelyről pláne, de nem teszem, nehogy poklokba zuhanjon az egójuk. Szóval, a gerinctelen úgy ismerszik meg, hogy minden pártban, csoportosulásban, politikai szervezetben megfordult már. Fontos, hogy több, mint kettőben. Ugyanis elképzelhető, és bizony betudható az egyedfejlődésnek is, ha valaki politikai pártot/álláspontot vált – egyszer. De a gerinctelenek úgy szállnak pártról-pártra, mint az a bizonyos légy barna kupacról kupacra, azaz sz@rra. Minél gerinctelenebb valaki, annál intelligensebb is. Igen, hiszen meg kell tudnia (ön)magának is magyarázni, hogy miért olyan amilyen, azaz hogy igencsak ócska egy kezdemény.
    Föl  lehet az ilyent, a gerinctelent ismerni onnan is, hogy se nem hagyomány, se nem tízparancsolat-függő. Mondom, többnyire intelligens fajta, így minden erkölcsi mélységről és pofátlanságról be tudja [önmagának] bizonyítani, hogy az tulajdonképpen miért is nagyszerű.
    A marokba simuló
    Átvitt értelemben, persze. Igaz, szerencsére a Citromban még le lehet/szabad írni ilyeneket is, mert az internetes megacégek kétmércés erkölcsi szabályzata nem ér(t) el minket. Még. Szóval, a marokba-simuló politikus mindig azt mondja, amit hallani akarsz, illetve szerinte te(!) hallani akarsz. Ha ilyennel találkozol, akkor neked mindig igazad lesz, de hiába, mert a pofonért kiáltó politikusi tett sosem ahhoz igazodik majd, amiben neked van/volt igazad. Az ilyen azonnal elfelejti, hogy mire és kinek bólogatott, kinek és milyen témában is adott igazat. A marokba simulót arról is meg lehet ismerni, hogy sosem kap(ott) pofont. Nem is kaphat(ott), hiszen önmagán kívül mindenkivel is egyetért – ha kettesben vagytok. Ha nem, akkor csak simul…
    A semmilyen
    Számomra mindenképpen ő a valóban emberközeli politikus prototípusa. Nem tolakodik, nincs kényszeres szereplési vágya, van, hogy egyetért, van, hogy nem, de nem viszi kenyértörésig a dolgokat, ugyanis a semmilyen politikus azt sem hiszi, hogy mindig neki kell legyen igaza. Ő, a semmilyen szokott tévedni, s ha nem is ismeri el azonnal, azért a gesztusain látod, hogy van önreflexiója, azaz néha el-elbizonytalanodik saját mindenhatóságában. Egója ugyan van, de nem teng túl. Hiszen némi EGO nélkül nincs és nem is lehet senki politikus. A semmilyen sem!
    A született
    Nos, a született politikus onnan ismerszik meg, hogy akkor is politikus, ha nem politikus. A kompromisszum képességére és mindenek fölöttiségére esküszik. A született politikusnak ugyanis nem esik nehezére haszonelvűnek lenni: azaz erkölcsi vívódás nélkül meg tudja szavazni azt a javaslatot is, mellyel nem ért egyet, ha cserében más is ugyanígy jár el az ő javaslata esetén. A született politikus tisztában van azzal, hogy a politika a kompromisszum művészete, ahol az erkölcsnek és tízparancsolatnak teljesen más a jelentése, mint a hétköznapokban. A született politikusra akkor van szükség, amikor valamit működtetni kell. De sose várj el a született politikustól olyan döntést, ami nem népszerű…
    Hát így válaszd meg házi politikusodat!

    Megosztás