Amikor a Netflix filmet forgat Lenin életéről Avagy bolond likból bolond szél fúj
Ha az emberek gyanakodnak ránk, mi is gyanakodni kezdünk rájuk.
( Aldous Huxley: Szép új világ )
A nyugati szép új világ már rég elveszett. A római birodalom bukása után a hozzánk képest nyugat igazi kezdeteit az északiak (vikingek, ahogyan tévesen nevezzük őket) jelentették, ők pár hajóval és néhány baltával meghódították nemcsak Európa nagy részét, hanem a mai (…) Ukrajna területeit, a Közel – Keletet, és nagyon úgy tűnik, hogy még Ámerikát is felfedezték. Ők, az északiak, sajnos abban a formában már rég nem számítanak. Vissza a mostani úgynevezett nyugati felvilágosodott, liberális világhoz: az emberek egészséges érzéseit, ösztöneit egy nem minden esetben, de általában degenerált, hangos szavú kisebbség borítja be epével. Mamutcégek, a szemét fősodratú médiával karöltve üzletet láttak – látnak ebben (most nem sorozosunk, ő is csak egy eszköz) és terjesztik a mételyt. A normalitás régebben, de nem is annyira régen, az elnyomott közép – kelet európai országok jó részénél megvolt (a szovjet blokk?!), amelynek mostani vezetőit erőteljesen próbálják minden eszközzel befolyásolni, hogy álljanak be a negyven évvel ezelőtti, itteni kommunizmusban lehet, hogy még dicsőített, de most már gyűlölt politikai ideologizmusuk sorába. Gyerekeinknél már elvárás a kozmopolitizmus, az „européer ember”, s akár csak a tapasztalt idősebbeken (sem) múlik, hogy meg tudjuk-e változtatni az európai társadalmat (nem), mert ez a miénk. Ja, s aki nem genderérzékeny, az nem is a XXI. században él. És nem is Európában, Ámerikában, hanem a harmadik világban. Csak abban lehet bízni, hogy az életösztön és a normalitás idővel mégis erőre kap (vagy nem, és mi, az „egyesek”, valamiféle barlangba menekülünk).
Az ostoba cancel culture visszamenőlegesen akar átírni történelmi tényeket, egy alapvetően más berendezésű társadalmon számonkérni a mai elveket, amely enyhén szólva is abszurdum.
Sorvezetőként használva a liberális mainstream kortesbeszédet, az, aki nincs velünk, az csakis ellenünk lehet logikáját (ezt régebben a szovjetekre verték rá), eszünkbe jut Orwell bácsi ikonikus műve, az 1984 (amíg ezt es bé nem tiltják) egyik alapgondolata:
„Minden feljegyzést megsemmisítettek, vagy meghamisítottak, minden könyvet átfestettek, minden szobrot és utcai épületet átneveztek, minden dátumot megváltoztattak. És ez a folyamat napról-napra, és percről-percre folytatódik. A történelem megállt. Semmi se létezik, csak egy végtelen jelen, amelyben a pártnak mindig igaza van.”
Orwellnek talán minden szempontból igaza volt, de az ő ideje lejárt. Amit ezek művelnek, gyerekek – gondolva itt a nyugatiak és északiak mentalitására (csak reménykedhetünk, hogy ez pillanatnyi elmezavar) – az magasan übereli az orwelli gondolatokat, eszmék (hiányát), lassan ez már a Huxley – féle szép új világ.
Az Egyesült Államokból indult szélsőségesen kifacsart liberalizmus a szélsőbalos és neomarxista ideológiák szerelem „gyereke” a woke-izmus. Hirdetői egyes csoportok és kisebbségek állítólagos érzékenységét meglovagolva, hadat üzentek a nyugati civilizáció és kultúra tradícióinak, és az „eltörlés kultúrája”, a cancel culture zászlaja alatt szobrokat döntenek, ideológiai alapon megkérdőjelezik a klasszikus kulturális értékeket, a keresztény egyházakat, sőt a tudományos tényeket is. A cél az, hogy mindenki bűnösnek érezze magát, aki hagyományos családban él, keresztény és még ráadásul fehér ember is. Nem tehetek róla, de már a koromnál fogva is eszembe jut a kínai kulturális forradalom, a szocializmusban betiltott könyvek, mellőzött ellehetetlenített költők, írók… Számomra döbbenetes, hogy mennyire nem tanultunk a közelmúlt történelméből.
Az említett hátrányok széles skálán változhatnak. Lehet akár bűncselekménnyel való nyilvános megvádolástól kezdve a munkahelyről – mondvacsinált indokkal – történő elbocsátásig szinte minden. Ez utóbbira remek példa a színészek botrányos elbocsátása egyes stúdiókból. Például Gina Carano (Mandalorian) és Kevin Spacey (House of Cards) is azért kényszerültek visszavonulni a szerepléstől, mert a munkáltatóik a kétes véleménynyilvánítások és hamis vádaskodások hatására megijedtek és szerződést bontottak velük.
A fenn említett hátrányok azonban nem feltétlenül csak jogi szankciókban csapódnak le. Az esetek nagyobb részében az adott személy nyilvános megszégyenítése a fő cél. A jelenség valahol elképesztően szomorú, mert teret enged számos értékes közéleti párbeszéd elhallgattatásának, emellett pedig az emberek elfojtott gyűlöletének ad teret. Simán lehet, hogy csak azért célozzák meg az adott személyt, mert éppen találtak rá száz olyan alakot, aki ki nem állhatja őt valamiért. Így pedig könnyen bemocskolható bárki egy vélemény miatt.
A politikai és kulturális közösségek polarizálódnak számos helyen. Ezzel párhuzamosan, pedig elkezdik alkalmazni a saját ideológiai világnézetük mentén a „cancel culture”-t. Az egyik iskola szerint, azon személyek ellen használható fel a „cancel”, akiknek az értékrendje nem fér össze a legújabb értelmezésű liberális világrenddel. Ez utóbbi csoport képviselői a „politically correct speaking” élharcosai, akikre az is jellemző, hogy akár azokat az embereket is „cancel-elik” a közéletből, akik a legapróbb rosszindulat nélkül kimondanak egyes „tiltottnak” megjelölt szavakat. Ez a véleményterror folyamatosan arra törekszik, hogy kitörölje a kultúra képzeletbeli szövetéből ideológiai ellenlábasait. Ezzel sajátosan értelmezve „valódi kultúrát”, amely nem tartalmazhat más elemeket, csak azokat, amelyek nekik megfelelnek.
Hol van már a híres szólásszabadság? A védekezés egyik formája az egyre elterjedtebb „öncenzúra”, sajnos itt tartunk… Nem is olyan rég voltam Budapesten egy Udo Dirkschneider koncerten, ahol az énekes legalább négyszer kért elnézést a németek által zsidókon elkövetett atrocitások miatt, és ez a második világháború után több, mint hetven évvel… Végső soron amúgy csak egyvalamit akarnak: azt, hogy a saját véleményük, világnézetük váljon irányadóvá az egész golyóbison. A cél az erőszakosan gyűlölt „másik” kultúrájának eltörlése. Jobboldali vagy konzervatív nézeteknek jónéhány iparágban nincs helye. Ha megnézzük az utóbbi 5-10 év hollywoodi produkcióit, vagy a legtöbb streaming szolgáltató választékát, égnek áll a hajunk. Történelmi filmekben is kötelező a színesbőrű, vagy legalább indiai vagy ázsiai szereplő. Mindig kell lennie egy homoszexuális szereplőnek, vagy mellékszálnak, legyen az sorozat vagy történelmi film. Ami nem felel meg a mai elvárásoknak azt próbálják lejáratni, levenni a választékból, vagy a fentebb módon leírtak alapján leforgatni egy remaket. A (többek között) eddig kifogásolt ikonikus filmek, könyvek és zenék közül csak egy párat említenék meg.
– A Brian életénem Loretta jelenetét akarták kivágatni a filmből, ahol azt fejtegetik angol fekete humorral, hogy egy férfi miért nem szülhet
– A Star Wars A Jedi visszatérben Leia hercegnő aranybikinije szexista
– Az Elfújta a szél dicsőíti a rabszolgatartást, és mélyíti a feketékhez kapcsolt fájdalmas sztereotípiákat
– A Casablancában egy mogorva férfi dönti el mindenki sorsát
– A Keresztapa a férfiak uralta szexista társadalmat mutatja be
– A Grease azt sugallja, hogy a nők a férfiak alattvalói
– A kék lagúna tele van kiskorúak szex jeleneteivel (ezt aztán már abszolúte nem értem, ha a gender és egyéb érzékenyítés már az óvodában el kellene kezdődjön, akkor mi a lópikula bajuk van ezzel…)
– A suttyók visszavágnak burkolt nemi erőszakot mutat be
– A Micsoda nő! a feministák szerint tárgyként kezeli a nőt, rossz példa. Németországban Karl May Winettou könyveit is próbálták betámadni, de majdnem teljes ellenállásba ütköztek. J. K. Rowling egyik nyilatkozata, hogy csak a nők menstruálnak, teljes gyűlölethullámnak lett kitéve, műveit be akarták tiltani.
Taylor Swift egyik számából töröltették a kövér szót. Betámadták a Rolling Stones Brown Sugar című számát, a zenekar védekezni kényszerült s az utóbbi évek koncertjein inkább nem játszották. De Sia, Beyoncé, Billie Ellish és Elvis Costelló számokat is vegzáltak.
A zenei világ egyik híres menedzsere, Sharon Osbourne ennél egy fokkal tovább ment: „Amikor (Will Smith) megnyeri (a legjobb színésznek járó díjat), mindenki feláll. Ebből is látszik, milyen képmutatók vagytok. Hazamentek, elmondjátok, hogy milyen elfogadhatatlan volt a viselkedése, de akkor állva tapsoltok neki. Mindig is mondtam, hogy ebben az iparágban, ha az emberek pénzt tudnak belőled keresni… Ha Hitler élne, ma kapna egy tévéműsort.”
Sajnos Erdélyt is elérte a woke-idiotizmus szele, nem olyan rég Székelyudvarhely címerét is betámadták. Azok, akik fentről nyomatják ránk a woke agyhalált (az érinthetetlenek), azok tartják leginkább távol saját maguktól ezeket a fertőket. Láttál e már hollywoodi fejest a fekete gettóban, vagy annak akár a szomszédságában lakni. Vagy Lauder Javne iskolában színesbőrűt vagy homokost. A nagyon ráérő twitter és facebook bajnokok és önjelölt „védjükmegaztisakitnemiskell” elharcosok seregei mennének inkább önkéntes segélymunkára, több hasznukat látnánk. Vagy ahogy a nagyszüleink mondták, az ilyen léhűtőkre nyáron lehet kapálni, télen havat lapátolni. A modern őrület ellen talán úgy tudunk védekezni, ha a klasszikusokhoz fordulunk: irodalom, zene, filozófia, film stb., Radnótit idézve „a kétszerkettő józansága hull rám”
