Korrupció(vadászat) Európában — enyhén szatirikus, de tényeken alapuló helyzetelemzés
„– Mert az őrvezető egy disznó. Sumbi oázist kellett volna szerelni, de azok megvesztegették az őrvezetőt, pénzt adtak, ennivalót és tevéket, hogy gyorsan továbbjusson. Mert van ilyen aljas, megvesztegethető ember is…
– És… téged… uram, nem lehet megvesztegetni?…
A köpcös szeme villant egyet, és szembefordult Baluzzal.
– Azt próbáld meg!!
– É… én nem tettem még ilyet…
– Mindegy. Azért csak próbáld meg. Menni fog.”
/ Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában /
Képzeljük csak el Rejtő Jenő regényhőseit egy picit másként. Nevük legyen mondjuk Senki Győző, Tuskó von der Hopkins és Ciolan, az Író (rá külön kitérünk, érdekes figura).
Tuskó von der Hopkins egymaga próbálja eljátszani a három testőr szerepét, ő maga A testőr, aki amúgy is ravasz, de mit ad a fennvaló, jelen esetben ő az észlény is, mindannyiunk példaképe, akit követni kell, ha akarják, ha nem, máskülönben jön a bünti.
Senki Győzőt, ha nem is a világ, de a zeurópai júnió majd’ összes tagállamában persona non grata-nak tartják – ebben nagy szerepe van cimbo-rájának, Tuskó von der Hopkinsnak is. Néhanapján még gyerekkori barátja, Matróz Galambwiecki is megtagadja; viszont, igencsak gyanús módon egyik, rég elfeledett féltestvére (akivel anno igen komoly, nyolc napon túl gyógyuló nézeteltérései voltak), a Török Szultán, néha meglepően illendő-en közelíti meg.
Ciolan, az Író nevű barátunkról annyit, hogy mindenkivel jóban akar lenni (kivéve talán Senki Győzőt, rá folyamatosan féltékeny, legyen szó min-denről is), bármi áron, hiszen írói vénái vannak, az irományokat meg jó pénzért lehet értékesíteni, vagy akár beváltani börtönévekre. És ne feled-kezzünk meg arról sem, aki mindannyijukat irányítja, az, aki az erő sötét oldalán áll és amúgy mindig és mindenhol kavar, azaz Dirty Fredről (idős már egy kicsit, talán demenciás is, jó lenne nyugdíjazni…).
No, e rövid, de „Velős” felvezető után, komoly(abb)ra fordítva a szót: jelen iromány az Európai Unióban – hangsúlyosan a nyugati, északi „de-mokratikus és civilizált” országokban, illetve a Magyarországon és Romániában fellelhető korrupciót és ennek publicisztikai megjelen(tet)ését pró-bálja taglalni.
Unalmas, de szükséges intermezzo
Pillanatnyilag a világ legelfogadottabb mérőszáma a korrupcióra a CPI (Corruption Perception Index – Korrupció Érzékelési Index), ezt felmérések eredményei, illetve Világbanki és a Világgazdasági Fórum szakértőinek és kiemelkedő gazdasági szereplők, üzletemberek véleménye alapján szá-molják ki, a közvéleményt figyelmen kívül hagyva. Hozzá kell tennünk, hogy ezt az indexet a Transparency International, egy igencsak Soros György-höz köthető NGO fejlesztette ki és használja 1995 óta, honlapjuk szerint minden tagország esetében legalább 3, összességében 13 külső, független forrás, felmérés alapján. Részletkérdésnek tűnhet, de valójában fontos tudni, hogy a CPI kiszámolásakor miket vesznek figyelembe és mit nem. Tehát a CPI:
– vonatkozik a megvesztegetésekre, közpénzek eltérítésére, a megfelelő jogi környezetben végzett bűnügyi eljárásokra, az információszabadságra, illetve az információszolgáltatók, újságírok és oknyomozók jogi védelmére – nem vonatkozik az adócsalásra, a pénzmosásra, a törvénytelen pénzmozgásokra és a pénzügyi titkokra Azért tartottam ezt kiemelni, mert, mint látható, a CPI kiszámolásakor figyelembe vett kritériumok nagy része objektív módon gyakorlatilag nem számszerűsíthető. Amúgy részben ezt a Transparency International is elismeri, állításuk szerint nem létezik olyan egzakt mutató, amellyel pontosan lehetne mérni a korrupciót.
Nna, ezt a mutatót használja az EuroStat is, és ez utóbbi adataira támaszkodik az OLAF (Office Européen de Lutte Antifraude – Európai Csalás Elleni Hivatal) is, intézmény, amely honlapja szerint vizsgálati státuszában független, de amúgy az Európai Bizottság költségvetési és közigazgatási biztosához, Johannes Hahn-hoz tartozik.
„Az Európai Számvevőszék szerint az OLAF pénzügyi ajánlásai szerinti összegek mintegy 58%-a jogalap nélküliek, vagy további mér-legelésük folytán szükségtelen azok visszafizettetése, az eredményes visszafizettetések aránya pedig mindössze 4%.”
Az Európai Bizottságnak van egy magyar (Várhelyi Olivér, szomszédságpolitikáért és a bővítésért felelős biztos) és egy román (Adina-Ioana Vălean, szállításügyi biztos) tagja is, nekik azonban semmi közük az Unió esetenként boszorkány-üldözéshez hasonlítható, de mindenképpen kettős mércét alkalmazó korrupcióellenes harcához.
Az OLAF-ról még csak annyit – habár ezt bővebben is ki kellene fejteni, mivel országjelentések, jogállamiság definiálása szempontjából sajnos igen jelentős lehet a destruktív szerepe, hogy a zárójelentései nem tartalmaznak elégséges információt ahhoz, hogy azok alapján kezdeményezni lehessen a jogosulatlanul kifizetett források visszafizettetését. Az Európai Számvevőszék szerint az OLAF pénzügyi ajánlásai szerinti összegek mint-egy 58%-a jogalap nélküli, vagy további mérlegelésük folytán szükségtelen azok visszafizettetése, az eredményes visszafizettetések aránya pedig mindössze 4%.
A fenti száraz, szakmai ismertetőre azért volt szükség, hogy megérthessük a Transparency International által nemrég közzétett 2022. évi kor-rupciót érintő beszámolóját, amelyben, a világ 180 országa között az Európai Unió tagállamait is rangsorolják a CPI – korrupcióindex alapján. Ezen a listán Magyarország a maga 42 pontjával (0 a leginkább, 100 a legkevésbé korrupt) világszinten a 77. helyet foglalja el, olyan országok társasá-gában, mint többek között Burkina Faso, Trinidad és Tobago, illetve Vietnam.
Ugyanez a pontszám az Európai Unióban csak az utolsó helyezést biztosítja. Románia a 46 pontjával (63. hely) megelőzi Kínát, de olyan orszá-gok vannak előtte, mint Namíbia, Ruanda, Jordánia vagy Botswana. A románok 46 pontja európai viszonylatban hátulról a harmadik helyre volt jó. Az EU-s korrupcióindex átlaga a vizsgált periódusra 64 pont.
Habár a korrupció indexet 1995-től méri a Transparency International, a bázisvonal 2012, ugyanis az ezt megelőző periódusban a különböző felmérések eredményeit állítólag statisztikai szempontból nem lehet összehangolni. Ez azért is érdekes Magyarország szempontjából, mert csak az Orbán – kormányok alatti korrupciós indexhez férhetünk hozzá, az azelőtti szocialista kormányzatok „teljesítményét” homály fedi (2012-ben Ma-gyarországnak 55 pontja volt, míg Romániának 44).
Tények a korrupcióról, (nagyon) röviden
Korrupció volt, van és lesz is, a világ összes országában, egyes helyeken a csirkelopás is korrupciógyanús (csak nem a bírónak viszed azt a csürkét, bátyám, mit akarsz tőle?!), másutt meg a többszázezer – milliós nagyságrendű lobbizás okés. Ameddig annak a bizonyosnak a jó oldalán állsz. Tehát ideig – óráig.
Wagner Úr színre lép (avagy a független–objektív újságírás coming out-ja)
Ne gyerekeskedjünk, mondaná a fent említett Kékszakállú. De azért érdemes odafigyelni rá, még akkor is, ha kék a szakálla. De legalább hosszú. Tehát. A Transparency International által végzett felmérések szerint Magyarország a kormányzati és európai uniós pénzek felhasználásának a módja (kiemelten megemlítve a közbeszerzési eljárásokat), illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya és a korrupcióellenes harc visz-szafogottsága miatt lett sereghajtó Európában. A „független” intézet nagyon odafigyelhet Magyarországra, hiszen magyar honlapjukon rengeteg dolog szól arról, hogy mennyire rossz a rendszer, sajtótájékoztatókon, konferenciákon mondják a magukét. Bezzeg azok a fránya északi országok, amelyek az európai listát vezetik, nem dicsekednek ennyit az általuk elért vagy elérni vélt pozitív eredményekről.
Románia esetében ugyanannak az intézetnek sem a nemzetközi, sem a román honlapján nem derül ki semmiféle érdemi információ arról, hogy milyen jellegű korrupció miatt lett sereghajtó Románia is. Érdekes. Több információt nyújt viszont az EuroNews román honlapján közölt Eurobaro-meter (az Európa Parlament és Bizottság által is aggreált) felmérés, miszerint a legkorruptabb intézmények Romániában a következők: közegész-ségügy (50%), politikum (44%), politikai pártok (41%), a román rendőrség (40%), a kormányzati és önkormányzati építkezési engedélyeztetési és a közbeszerzési osztályok (38, illetve 36%) – a felmérésben részt vevő válaszadók rangsorolása szerint. Ez viszont azért nem mérvadó, mert a korrup-ciós indexet nem a közvéleményre alapozzák.
Tehát íme a kettős mérce, és ez még csak az, amelyet az EU házi beszállítójának számító Soros-féle statisztika világbajnokokat tömítő intézet részéről kapunk.
„A Transparency International által végzett felmérések szerint Magyarország a kormányzati és európai uniós pénzek felhasználásának a módja (kiemelten megemlítve a közbeszerzési eljáráso-kat), illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya és a korrupcióellenes harc visszafo-gottsága miatt lett sereghajtó Európában.”
A K-Monitor adatbázis Magyarország tekintetében a legjelentősebb korrupciós ügyek között a továbbiakat említi: BKV – ügyek, Belvárosi ingat-lanpanama, Zuschlag – ügy, Kaszinóváros – Sukoró, Postabank – ügy, Kulcsár – ügy, Tocsik – ügy, Visszaélés a földpályázatoknál, Paks II, Trafikmutyi. Részletek elérhetőek az adatbáziskezelő honlapján.
Magyarország megjelenítése a nemzetközi és a magyar ellenzéki médiában általában negatív hangvételű, inkább csak azokat a témákat írják körül, amelyek Magyarország és a magyar kormány számára kedvezőtlenek a brüsszeli vezetőség szempontjából, illetve illeszkednek a Transparency International idén is közzétett évi korrupciót érintő beszámolójához. Ezt a beszámolót majdnem az összes fenti médiatermék részletesen lehozta, kivesézte, de talán a legnegatívabb hangvételt a CNN és a Politico képviseli, a jelentésen kívül az utóbbi hónapokban igen sok, Magyarországot is érintő cikket közöltek. Majdnem hasonló hangvételűek a The Guardian és a BBC cikkei is, de még a Bloomberg és a The Economist is címlapon tartja Magyarországot (ez utóbbi az egyik, február végi cikkében Magyarországot Kelet – Európa páriájának írja le).
Ne feledjük el, hogy a második Orbán – kormány beiktatása óta (2010) az Európai Unió összes olyan bizottsága, amelynek hatáskörébe esne va-lamely tagállam folyamatos megfigyelése, az monitorozza is Magyarországot. Romániát néha – néha csak figyelmeztetik, pedig az utóbbi tizenkét évben 12 kormányunk volt 12 miniszterelnökkel és 5 ideiglenes miniszterelnökkel, és valljuk be, igencsak nagy volt a kapkodás, megfelelési kényszer stb. Bukarestben. Vagy ha nagyobb is volt a gubanc, azt még a média is csak „félszájjal” hozta le, esetleg a sokadik oldalon vagy rövid hírként, mint olyan információt, amely a nagyérdeműt nem igazán érdekelheti. Valószínűleg arra a román mondásra alapoznak, miszerint „capul plecat sabia nu-l taie” – gyengébbek kedvéért „lehajtott főt nem éri szabja”, magyarán meghunyászkodunk, majd úgyis megegyezünk, lesz ma pénz, az unokák meg oldják meg valahogy.
Habár az oknyomozó újságírás Romániában sem teljesen új fogalom, vannak szép számmal szervezetek, újságírók, jogászok, akik ezzel foglal-koznak (például Recorder, Rise Project, Átlátszó), ezek teljes függetlenségének megkérdőjelezését az olvasóra bízzuk.
Mint ahogyan az a fent említett Eurobarometer felmérésből is kiderül, Romániában a legelterjedtebb a kis és közepes szintű (általában helyi és megyei jellegű) korrupció. A felmérés a közegészségügyön kívül megemlíti az engedélyeztetési procedúrákat, ez általában valamilyen szinten ösz-szefügg a politikummal és a politikai pártokkal, így ez utóbbi három esetében mért számok, külön – külön véve őket, nem biztos, hogy teljesen mérvadóak. Magasabb szinteken a korrupció picit másként néz ki, itt sokszor már nem is az elsikkasztott összegek mértéke, hanem az érintett sze-mélyek kiléte a jelentős. Ugye mindenki emlékszik azokra a botrányokra, amelyek során vezető romániai politikusok, politikai pártok vezetői vagy a politikumhoz közelálló vállalkozók kerültek rács mögé. Ez mind szép és jó, díjazta is Brüsszel a román korrupcióvadászatot, de ez csak a jéghegy csúcsa, és az illető elitéltek jó része felvette a Ciolan, az Író szerepét, és méla unalmában könyveket írt és publikált a börtönben. És mint tudjuk, ezzel számottevően lerövidítették fogva tartásuk idejét, mert bezzegország törvényei ezt megengedték nekik.
Kis erdélyi (bukaresti…) magyar érdekképviseletünk kiemelkedő személyiségei között is volt olyan, akire azt mondtuk annak idején, hogyha a korrupcióellenes fiúk – lányok fogást találnak rajtuk és elítélik őket, emeljük nemlétező kalapjainkat az ügyészség előtt, és azonnal pezsgőt bontunk. A pezsgőt azóta sem szeretjük… A nagy öregektől fiatalabb kollégáik is tanultak, az egyikük egykori pártfogoltja most is az EU-s támogatások „cél-irányú felhasználásával” foglalkozik, tanácsadó az úriember, több tanulmányt is készített (és jelenleg is készít) „érdekképviseleti” vezetőségű vidéki és városi önkormányzatoknak, egészen szép összegekért – több százezer euróról beszélünk az elmúlt évtizedben. Az Unió a román regionális fej-lesztési ügynökségen keresztül ki is fizette ezeket az összegeket, még ha a nyílt közbeszerzési eljárás elve nem is érvényesült (bukaresti kapcsola-tok révén úgynevezett korrekciókat eszközöltek).
Hasonló sémák fellelhetőek voltak (és itt sokkal nagyobb összegekről beszélünk) az utóbbi években más területeken is, itt a pályáztató(k) célirá-nyos eszközbeszerzésekre bíztatták a kedvezményezetteket, ajánlva nekik beszállítókat. Úgy tűnik, bezzegország Romániában ezzel semmi gondja az EU-nak, ám ha ez Magyarországon történik, akkor jön a haddelhadd. Személyes meglátásom, hogy a román Korrupcióellenes Ügyészség volt vezetője egy idő után kezdett – becsületrére váljék – enyhén szólva önjáró lenni, kényelmetlen lett a helyi politikai elitnek, így, amint lehetősége adódott, pályázott az Európai Ügyészség vezetője, főügyésze tisztségére (illetve inkább elfogadta a felajánlást). Úgy tűnik, ez mindenkinek jó, több feladattal van ellátva és így kevesebb rálátással bír a mioritikus hazánkban lejátszódó eseményekre, sokak örömére.
A brüsszeli jelenlegi, amúgy az eddigiek közül leghangosabb korrupciós ügyével kénytelen a Magyarországot amúgy elmarasztaló sajtó is foglalkozni, hiszen több EP képviselőt (közöttük az Európa Parlament alelnökét) letartóztattak és ezzel a Katar – gate-nek is nevezett ügynek egyáltalán nincs vége. Az olasz Il Fatto Quotidiano napilap még 2022.12.15-én közölt interjút Manon Aubry francia EP képviselővel, miszerint ez még csak a jéghegy csúcsa, legalább hat-van személy lehet érintve, többnyire szocialista és néppárti politikus (mint ismeretes, a politikusok a katari kormánytól és a marokkói titkosszolgálattól kaptak „juttatásokat” az EP gazdasági és politikai döntéseinek befolyásolására).
Brüsszel régebbi korrupciós és korrupciógyanús ügyei egyelőre lekerültek a nemzetközi mainstream média napirendjéről, de azért ne felejtsük el az Ursula von der Leyen, az Európa Bizottság elnökéhez, illetve Stella Kyriakides, az EB egész-ségügyi és élelmiszerbiztonságért felelős biztosához is köthető Pfizer vakcina beszerzési botrányt, vagy akár a belga Didier Reynders, EP biztos régebbi (korábban belga pénzügy-, majd külügyminiszter), fegyver- és drogkereskedőkkel ápolt kapcsolatairól. A végére hagytam Magyarország kedvencét, Guy Verhofstadt felebarátunkat, aki az EP – ben betöltött funkciói előtt Belgia miniszterelnöke volt, és aki eurómilliós nagyságrendű összegekért lobbizott kétes cégeknek. Habár tényleg nem az Európai Uniót direkt érintő publicisztikának a része, de a kettős mérce szempontjából jelentős, hogy valószínűleg a tengerentúli nagytestvér intelmeit figyelembe véve az európai fősodratú média meglepően keveset foglalkozott például az aktuális Dirty Fred fiának, az apuka szerint a szerre rákapott Nagyonkicsi Frednek ukrajnai és kínai korrupciógyanús ügyeivel (pénzmosás, adócsalás, akár az FBI is tévedhet ugye, de ez végül is smafu – ha Rejtő írta volna, akkor je m’en fous lenne, de hát érjük be az elnémetesített változattal).
Summa summárum: Tuskó von der Hopkins erősködik, Ciolan, az Író a markába röhög, Senki Győző próbálja meggyőzni Tuskót az igazáról, Dirty Fred meg már csak egy whiskyt kér…
